Nehéz eset vagyok, tudom én azt magamtól is, nem kell külön elmagyarázni. Megvannak a magam elképzelései a dolgokról, nem tehetek róla. Egész életemben öntörvényű voltam, akaratos, és nem lehetett letéríteni az útról, amit kitaláltam magamnak.

Egyetlen mentségem, hogy az elképzeléseimet nem akartam senkire ráerőltetni, valahogy úgy voltam vele, hogy azt teszek az életemmel, amit jónak látok, és ehhez mindenki másnak is joga van. A helyzetemet megkönnyítette, hogy a saját életemben a hierarchia csúcsán  nem a párkapcsolat helyezkedett el. Úgy gondoltam, az élet annyi csodával van tele, annyi felfedeznivalóval, elolvasni való könyvvel, beszélgetéssel tölthető baráti estével, annyi kihívással a munkában, hogy nem jelent számomra gondot, ha nincs mellettem férfi, ha  nem élek párkapcsoaltban. Ennek ellenére, mikor kapcsolatban éltem, teljes mellszélességgel elköteleztem magam mellette, hittem benne, harcoltam érte. De mikor úgy gondoltam, hogy valamiért nem megy tovább, mert eltűnt a hitem, elfogyott az erőm, akkor továbbálltam, és boldogan folytattam az életem, egyedül. Nemrég egy barátom a jövőmet elemezgetve érdekes dologra hívta fel a figyelmemet.

- Te biztosan egyedül maradsz életed végéig, a könyveiddel, a macskáiddal és a munkáiddal – jelentette ki.

- Nem gond – mondtam fellengzősen – jól kijövök magammal, munka is, kihívás is van elég. Ha így alakul, majd örülök annak, ami van: tudod, hogy egészséges vagyok, hogy a munkámat mindennél jobban szeretem stb…

- Jellemző – vágja oda – ez vagy te! Tudod, mi a legnagyobb baj veled? Miért maradsz egyedül? Mert nem bírod elviselni, hogy egy férfi uralkodjon rajtad! Úgy látszik, még nem volt az életedben olyan férfi, akinek sikerült volna betörnie téged. Na, ez a legnagyobb baj veled!

- De miért kellene betörni engem? – vágtam a szavába.

- Mert így működnek a férfiak. Be akarják törni a nőket, és szeretnek uralkodni rajtuk.

- Ha ezen múlik, akkor inkább tényleg egyedül maradok – feleltem.

- Tessék, csak ennyit tudsz mondani: menthetetlen vagy.

- Ezzel a betöréses, uralkodásos dologgal kapcsolatban egyvalamit nem értek, vagyis inkább az egész koncepciót nem értem – folytattam. - Nem az a párkapcsolat lényege, hogy a férfi szereti a nőt? Azért van vele, mert szereti, mert élvezi a kapcsolat minden pillanatát, mert így boldogok mindketten? Számomra ez teljesen ellentétes azzal, hogy valaki uralkodni akar a másikon. A hatalmaskodásnak semmi köze a szeretethez, a tisztelethez és a megbecsüléshez, az én elképzelésem szerint a párkapcsolat és az uralkodás egymással nem összeegyeztethető fogalmak.

A barátom vállat vont:

- Ez a női megközelítés, amit ép eszű férfi fel sem foghat. Értsd meg, ilyen a férfitermészet, ilyen volt, és ilyen is lesz mindig: a férfi uralkodni akar a nőn! Te pedig egyedül maradsz!

                                                                                                                                         Agatha Seymour

• agatha seymour életmesék

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!