Miért is szeretjük a rosszfiúkat? És a fiúk a rosszlányokat…
„Ő az első nő az életemben, aki két napnál hamarabb sosem válaszolt az üzeneteimre” – így kezdi barátnője jellemzését a férfiikonként ismert vízilabdás, majd hozzáteszi: „Nekem a lányok azonnal írni szoktak. Sőt, leginkább ők keresnek…”
Csinos, harmincas páciensem azzal a kérdéssel fordul hozzám, mit tegyen, hogy kicsit izgalmasabb legyen a kapcsolata. Imádja a párját, vele tervezi a jövőjét, gyerekeket, szuper pasi, intelligens – de jó ideje nincs kedve vele lefeküdni. „Ha dolgozom este, vagy csajbuliban vagyok, s hívom, hogy ő mit csinál, legalább egyszer mondana valami mást, mint hogy otthon vár!”
Fotó: Csányi István
Barátnőmnek, amióta szakított a vőlegényével, nem sikerült tartós kapcsolatot találnia, vonzza a „kalandorokat”. Büszkén meséli, hogy milyen megbízható lovagot lelt. Majd két hét múlva fintorogva mondja: „Ahhh, már én kértem, hogy kicsit vegyen vissza, ne írjon-hívjon egész nap, s ne tervezze máris a közös nyaralást.”
Miért is működünk így? Azt tudjuk értékelni, amiért küzdeni kell – s ez mindkét nemre igaz. Erre neveltek minket. Megbecsülné-e az olimpikon az aranyérmet, ha verseny nélkül egyszerűen csak a nyakába akasztanák? „Ember: küzdj” – mondta Madách Imre az Ember tragédiájában, s mi menten elkezdünk gyanakodni, ha valamit „ingyen” adnak. Azonban bele is kényelmesedünk. Ha valami nem igényel erőfeszítést, az már nem is kihívás. Ez persze szólhat a nemi szerepekről, párkeresésről is, ahogy egyik férfi kliensem panaszolta: „Olyan ez, mintha elindulnék vadászni, s rögtön elém ugrik az őz, fejbe lövi magát, megnyúzza, felszeleteli, s pirosra sült ropogósan feltálalja magát. Elveszi a sikerélményemet, pedig épp ezért nem étterembe mentem őzpecsenyéért.”
Vitathatatlan, hogy a „szebbik nem” gyakran túlzásba esik a csábítás kelléktáránál, s szinte a teljes „menüsor” megtekinthető a Facebook, Instagram oldalakon. Ami 100%-ig biztos, az nem kihívás – s ez mind a két végletre igaz! Nem kihívás a „könnyű lány”, aki bárhol, bármikor kapható – de az sem, aki folyamatosan elérhető, mindig szeret, tenni sem kell érte. Hisz izgalmat jelentene-e bárki számára is a nyerőautomata, ha mindig kiadná a négy cseresznyét? Unalom – a szex halála.
Bizony! Nekünk, embereknek szükségünk van arra az érzelmi hullámvasútra, ami izgalmassá teszi az utazást, még akkor is, ha olykor kicsit megijedünk: „Vajon tényleg szeret?!?” Ám ettől katartikus a megbizonyosodás, hogy IGEN!
szexuálpszichológus
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez