Miért a magány?
Azt hiszem, semmire sincs annyira kiéhezve a világ, mint a szeretetre, a szerelemre. Mióta az ember létezik, keresi-kutatja a hozzá vezető utat, s próbálja megfejteni a szeretet misztériumát. De akkor miért nem találja a párját, miért a sok magányos ember?
A környezetemben sokféle véleményt hallottam a kérdéssel kapcsolatban, s úgy gondoltam egy elgondolkodtatót megosztok az olvasókkal is.
– Tudod, kezdi a barátnőm, bármennyire is hihetetlenül hangzik, nekem nagyon úgy tűnik, hogy a világ arra játszik, hogy ne találd meg az igazi társad. Ha ugyanis az életed része lenne az a férfi/nő akire a tested, lelked vágyik, menthetetlenül boldog lennél, és nem mindenféle megvásárolható pótszerrel próbálnád enyhíteni belső magányod, így a fogyasztói társadalomnak gyorsan vége lenne.
– Mert valamilyen formában erről van szó: míg egész nap azért dolgozol, hogy a megélhetésed biztosítsd nem jut időd sem magadra, sem arra, hogy emberek közé menj. Nincs lehetőséged arra, hogy otthon leülj egy könyv mellé, hogy műveld magad: többet tudj meg a világról vagy épp magadról. Arra meg pláne nincs, hogy emberek közé menj. Legtöbbször pénze sincs rá az embernek, ha meg van, annyira fáradt estére, hogy nincs ereje kimozdulni. De tegyük fel, hogy van pénzed és lehetőséged is van arra, hogy utazz és tanulj, akkor is nehéz megtalálni a társad, mert a világ folyton csábít valaminek a megvásárlására. Legyen szó szolgáltatásról, vagy tárgyról, mindig elvonja az ember figyelmét saját belső igényeiről.
Ha ugyanis egész nap a számítógép előtt ülsz egy új játékkal, vagy vásárolsz a bevásárlóközpontban, ugyan magadra fordítod az időd és a pénzed, de mégsem úgy teszed azt, hogy az hosszan boldoggá tudjon tenni téged.
A világ folyamatosan elvonja a figyelmünket arról, ami valóban számít az életben – mondja – méghozzá úgy, hogy észre sem vesszük. Folyton valamilyen mézesmadzagot húzogat az orrunk előtt, hív, csábítgat egy újabb boldogságot okozó tárggyal. Az a drága idő pedig megy, rohan, anélkül, hogy értékes emberi kapcsolatok jönnének létre. De persze nem akarom a világra terhelni a felelősséget, mondja, mert, valljuk be, a döntés mindig a mi kezünkben van. Lehetünk tudatosak: dönthetünk a saját sorsunk mellett, ahelyett, hogy zombiként éljük az életünket, szeretet nélkül, szerelem nélkül, valódi élet nélkül…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez