Mi legyen a szeretővel
Isten tudja miért, egyre elfogadottabb lett a tény, vagy lehet, hogy eddig is ugyanilyen elfogadott volt, hogy egy házasság szinte állandó résztvevője a harmadik fél: a szerető. A mai világban, amikor mindenki olyan kétségbeesetten, kitartóan keresi a másik felét, vannak akik beleragadnak olyan viszonyokba, amelyekkel megpróbálják a házasságuk hiányosságait, kívülről beszerezni.
Kétségtelen, hogy előfordulhatnak esetek, amikor egy szerető pótolni tudja, kisegítheti, katalizátorként újra indíthatja a házasság ideiglenes hiányosságait, de azt hiszem ez hosszú távon nem ideális állapot.
Amikor évekig tart a viszony a harmadik féllel is, s egyik kapcsolatunkban megéljük a biztonságot, míg a másikban a szerelemet, a szenvedélyt, felszabadultak tudunk lenni, önmagunk, elővehetjük bohó, fiatalos-felelősségmentes énünket, könnyen elérkezhet az az állapot, amikor úgy érezzük ez a dolgok természetes menete. Ha mindkét fél elfogadja a helyzetet és örömmel tartja fenn a számunkra legkellemesebb feltételeket, nem kényszerítenek döntésre, valóban biztonságban érezhetjük magunkat. De az élet nem a biztonságról szól, nem arról, hogy beleágyazzuk magunkat egy számunkra rendkívül kellemes vattapamacsba és mosolyogva leéljük benne az életünket. Az élet a kihívásokról, a megmérettetésekről szól, a változásról, amire az embernek mindig készen kell állnia. Jó tudni, hogy az élet feltételei folyamatosan változnak, s nem biztos, hogy az a két ember, aki a boldogságunkat és felhőtlenségünket szolgálja mindig ezt fogja gondolni és ennek megfelelően jár majd el. S az is előfordulhat, hogy egyszer csak két szék közül a pad alá esünk. Ki tudja meddig tartanak ki mások érzései, vágyai, gondolatai, velünk kapcsolatos tervei?
Persze előfordul olyan helyzet, amikor teljesen uralni tudunk egy ilyen szerelmi háromszöget, amikor markunkban tartjuk mindkét felet, mindent és mindenkit képesek vagyunk irányítani. Azt hiszem ez az az eset, amikor azért nem döntünk, mert egyik fél sem kell nekünk igazán, s így amíg mindkét fél megélheti mellettünk, azt az érzést, hogy nem kell nekünk, nem köteleztük el magunkat mellette (sokak erre buknak) jó dolgunk van. Ilyenkor nagyon könnyedén tudjuk kezelni a helyzetet, veszteni valónk szinte semmi. Valódi, mély érzéseink egyik félhez sem kötnek. Vagy vissza lehet találni a házasságunkba, csak el kell kötelezni magunkat! Persze csak ha úgy érezzük a valódi jövő, a valódi kapcsolat a házastársunk, a kapcsolat hibáit, hiányosságait meg tudjuk oldani. Meg kell hozni a döntést, és aszerint cselekedni, türelmesen kivárni, míg az erőfeszítéseink beérnek, míg a változások, amelyekért kitartóan teszünk bekövetkeznek. Nem kezdünk el hisztizni, hogy nem egyetlen csapásra változnak meg a dolgok, hanem teszünk értük minden egyes nap, s kitartóan, örömmel veszünk minden változást, ami egyre közelebb és közelebb visz a célunkhoz.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez