Mi köze a harcnak a szerelemhez - avagy a kumulatív gránát esete a szívvel

Ebédelni hívott, az utcán sétálva vártam rá. Beültetett a hatalmas, fekete kocsijába, és már suhantunk is a város legpuccosabb étterme felé. 12 évvel volt idősebb nálam, és csak most kezdem megérteni, hogy mennyi tudatos manipuláció és hideg számítás fért bele az ő szerelmébe. Pár évvel 40 fölött, egy válással a háta mögött már igazán nem akart kockáztatni. Tisztában volt vele, hogyan hat az emberekre az, amiben ő él, tudta, mit jelenthet, amit adni tud, és pontosan tudta azt is, hogy milyen mindezt elveszíteni.

Az első közösen töltött hétvégénk az Adrián telt egy 8 személyes hajón. Egy tűzpiros Ferrarival zötykölődtünk le, a határon már hányni tudtam volna és bárhol álltunk meg, azonnal telefonok kamerái villogtak ránk és minden tankolásnál bekéredzkedett valaki csak a shop sarkáig. A vitorlát egyszer sem húztuk fel, mert vitorlázni nem tudott, de motorral kiválóan elbóklásztunk a kikötők között. Kicsit kényelmetlen volt, hogy rögtön az első közös éjszakák után minden indiszkrét dolgot 2 méterre egymástól intéztünk. Úgy 3-4 hét után jelezte, hogy mellesleg a hónap végén van egy rövid kis dolga Amerikában, ahova feltétlen szeretné, ha elkísérném. Addig is jártunkban-keltünkben kilegyintett néha az éppen aktuális autócsodából egy búzamezőre, egy gyártelepre, egy üzletközpontra, mondván “jaj hogy épp itt megyünk el, ezt pont nemrég vettem”. A chicagoi luxusszálloda lobbyjából kézen fogva bevezetett egy csillogó ékszerszalonba és a kezemre próbáltatta a legszebb kis brilliáns szettet. Onnantól kezdve kérdőn nézett rám minden alkalommal, ha nem látta a gyűrűt az ujjamon ragyogni. Mikor a következő hónapban Londonba mentem 2 napra dolgozni, utánam jött még 1 hétre, de előbb lediktálta a bankkártya adatait, hogy le tudjam foglalni a szállodát, a kocsit és a legtrendibb party helyeket. Csupán ennyit fűzött hozzá, “Baby, nyugodtan költsd a lóvét!”.

Úgy döntött, hogy a pár héttel későbbi névnapomat méltó ajándékkal kellene megünnepelni. Mi mást tehetett volna, bevitt egy luxusautó szalonba és azt mondta “válassz Drágám!”. Úgy egy óra múlva a farzsebéből kiperkálta a százezer eurós gyönyörű választottam árát és már ott sem voltunk. Persze nekem nem szúrt szemet, hogy a GPS nyomkövető diszpécserének a saját jelszavát adta meg. Ahogy számomra az sem volt gyanús, hogy mikor átköltöztem a rózsadombi csodapalotájába, ragaszkodott hozzá, hogy az üresen hagyott lakásomat adjuk ki, de ha lehet inkább el. Nem szívesen hagyott alternatívát, a másiknak legalábbis. Közben persze tomboltak az érzelmek köztünk. Már a második randink után azt írta nekem “szeretlek”. Bár konkrétan emlékszem a megdöbbenésre, amit akkor éreztem, de ahhoz távolról sem voltam elég tapasztalt és magabiztos, hogy azonnal egy kedves hátra arccal zárjam a történetet. Semmi más nem voltam, mint egy szép és fiatal pozitív projekciós felület, ami adottságainál fogva engedte, hogy egy nagy egó az összes álmát rögtön belelássa.

Elkápráztatott és lenyűgözött, okosnak és tehetségesnek találtam. Rendkívül férfiasnak és magabiztosnak tűnt, csak egy pici bibi volt. Amit pénzzel nem lehetett rendezni, ahol egyszerűen csak embernek kellett volna lenni, ott az ő tudománya véget ért. Ezért hát az ilyen helyzeteket igyekezett elkerülni. Mivel viszont az érzelmek területe – bármennyire is máshogy tűnik ma sokszor – anyagiak által nem vezérelhető, igen gyakran találtuk magunkat a következő két szituáció egyikében. Az én nagy szerelmem, A FÉRFI – ahogy saját magát aposztrofálta a kezdetektől – vagy dühödten üvöltött, vagy hisztérikusan zokogott. Bevallom, ezen helyzetek hatékony kezelésére nem kimondottan voltam képes. Általában kimenekültem a drámából és igyekeztem kizárólag akkor visszatérni, amikor már elvonult a vihar. Gyorsan kiderült, hogy kényszermegoldásom csak olaj a tűzre. Ilyenkor ugyanis az enyhe kis roham őrjöngő féltékenységi jelenetbe csapott át, hiszen szerinte egyértelmű, hogy egy rohadék ex karjaiban igyekeztem átvészelni az ő keserves és érthető szenvedéseit.

Tudtunk azért jókat is beszélgetni, néha meglepően érdeklődő volt. Ilyenkor úgy éreztem, mégsem tűnt el belőle nyomtalanul minden emberi a vagyonosodási procedúra során. Egyszer egy ilyen őszintébb pillanatban megkérdeztem tőle, tudja-e mi a kumulatív gránát. Nem tudta. A kumulatív gránát egy tölcsér szerkezet aljába gyűjti a robbanás teljes erejét, ami így csak előre felé tud kiszabadulni. Hatalmas romboló erejével elpusztít mindent, ami előtte van. A manipuláción alapuló birtokviszonyok belsejében kivétel nélkül minden esetben kumulatív gránát áll bevetésre készen. Mint a mi kapcsolatunkban is. Ez a gránát egyébként a második világháború hírhedt páncélromboló fegyverének lövedéke, nincsen semmi, amit ne tudna porrá zúzni. Értette. De a bőréből nem tudott kibújni.

Azt mondta, ne értsem félre, de talán úgy tudná legjobban megfogalmazni, hogy én az élete legkiválóbb zsákmánya vagyok. Ekkortájt azért már bőven kezdtem gyanakodni. Aztán a gyanakvás szépen gyomorgörcs-szerű érzetté sűrűsödött, amikor nem sokkal később azzal fogadott, hogy mit kerestem ma négytől nyolcig a Bábel utcában. Rendszeressé vált, hogy a névnapi csodaautó diszpécsere – lévén a jelszó az én páromé – pontosan beszámolt aktuális tartózkodási helyemről. A más hímneműekkel való bármilyen kapcsolattartás már rég a tiltott tevékenységek listáját gazdagította. Nem sokkal később úgy döntött, kell neki is egy kis hely, ahol dolgozgathat, ezért beköltözik ő is az irodámba. A szomszéd szobát nézte ki magának, be is szállíttatta gyorsan az elmaradhatatlan kétmilliós csillárt. Az alkalmi gyomorgörcs állandósuló pánikká transzformálódott. Azon töprengtem, milyen módon tudnék valahogy mégis levegőhöz jutni. Egyetlen megoldás jutott eszembe.

És ekkor szakítottunk. Nem mondom, hogy könnyű volt, sírdogáltunk is picit. Aztán küldött egy elszámolást, gondosan feltüntetve az összegesített utazásainkat és kapcsolatunk egyéb, számokkal kifejezhető elemeit. Ahogy szeretni, bántani is az egyetlen általa ismert módszerrel próbált. A csodaautót visszakérte, én meg örömmel juttattam vissza diszpécserestül. A különbség ugyanis nem nagy autó es kis autó, hanem lélegzés es fuldoklás között van. Miután kiszipogtam magam, megcsipkedtem a karom és egyetlen mondat lebegett a látóteremben: EZ FELROBBANT DE MEGÚSZTAD!

Szerb Szofi

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!