Mi is pontosan az a „slow fade”? – Avagy a ghosting legújabb formája
A ghosting után, ami abból áll, hogy egyik napról a másikra eltűnik egy adott illető az életedből, és magyarázat nélkül figyelmen kívül hagy, itt a „slow fade” jelenség.
Előfordult már, hogy egy szeretted, vagy szerelmed egyik napról a másikra, magyarázat nélkül eltűnt az életedből? Akkor valószínűleg te is áldozatul estél már a ghostingnak. Azonban van egy igen veszélyes verziója is, ami talán még több sebet tud okozni: a „slow fade” típusú ignorálás. Talán még az előbb említett magatartásformánál is rosszabb. Ez a jelenség nem más, mint egy fokozatosan leépítő, lelket gyepáló folyamat. Szó szerinti fordítása: „lassú elhalványodás, elmúlás”. Több héten vagy akár hónapon keresztül is tarthat. Az adott személy ebben az esetben ugyanis nem egyik percről a másikra szakítja meg velünk a kapcsolatot. Konstans módon azt érezteti, hogy a valódi személye, amiért megszerettük, és maga a kapcsolat is véget ér hamarosan.
A „lassú elmúlás” gyakran azért következik be, mert a pár egyik tagja kevésbé elkötelezett a kapcsolat iránt, és nem elég bátor ahhoz, hogy véget vessen annak. Ez a módszer tehát még a ghostingnál is kegyetlenebb.
Először azt hihetnénk, hogy a partnerünk nehéz időszakon megy keresztül, vagy egyszerűen csak elfoglalt. Továbbra is időt és energiát fektetünk a kapcsolatba anélkül, hogy tudnánk, valójában az egész halálra van ítélve. Az elutasított személy próbálja megfejteni partnere viselkedését, és arra a következtetésre juthat, hogy a kapcsolatnak valószínűleg vége. A ghosting típusú jelenséggel ellentétben, amely szintén helytelen, és nagy fájdalmat okozó módszer, nem hagy teret a kétségeknek, a lassú elhalványodás a kapcsolat elhúzódó befejezését jelenti. Az őszinteség segít az embereknek átvészelni ezt a pszichésen traumatikus eseményt. Kutatások is kimutatták, hogy a bizonytalanság felerősítheti az érzelmileg amúgy is nehéz helyzetet.
Nagyon gyakran a „slow fade” féle taktikát az indokolja, hogy nem akarjuk megbántani a partnerünket. Azok az emberek, akik a kapcsolat befejezéséről szóló döntést maguk szorgalmazzák, gyakran úgy gondolják, hogy kedvesek, illetve kíméletesek a másikkal szemben, hiszen az úgynevezett lassú kínzást választják, nem pedig a „gyors halált”. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a „lassú elmúlás” pszichológiai következményeit. Ez a technika nagyfokú önbizalomhiányt okoz az érintett személyekben. Úgy érzik, hogy becsapták őket, és az a benyomásuk, hogy már nem bízhatnak az ítélőképességükben. A másik emberrel való kapcsolatteremtő képességük sérült. Szorongani fognak, kevésbé lesznek magabiztosak, és nehezükre esik majd megnyílni, illetve ténylegesen sebezhetőnek lenni.
Mi a helyes út? Az őszinteség. Bármennyire is fáj szakítani, bármennyire is ijesztő ez az érzelmi állapot, legyünk egyenesek, őszinték, és mindig abban a pillanatban közöljük az érzelmeinket, meglátásainkat, amikor azokat épp aktuálisnak érezzük. Még egy hosszú, őszinte üzenet is sokkal emberibb attól, minthogy mindennap úgy feküdjünk és keljünk a másik mellett, hogy már rég más terveink vannak és valójában már nem akarjuk őket az életünkben tudni egyáltalán.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez