Melletted önmagam lehetek
Megtalálni azt a valakit, aki mellett leélheted az életedet bizony nem könnyű. Elsősorban mert sokszor hiányzik a kapcsolatból az őszinteség, a bizalom, a türelem, a hűség, és hogy vállalni merjünk önmagunkat.
Az élet nagyon kiszámíthatatlan tud lenni. Sokszor élünk át furcsa dolgokat, és történnek velünk megmagyarázhatatlan pillanatok. Megesik, hogy olyan emberek lépnek ki az életünkből, akikről nem gondoltuk volna, majd a sors a kezébe veszi az irányítást, és olyan embereket küld ahhoz a bizonyos kapuhoz, a szívünk kapujához, hogy először nem is értjük az okát, és a miértjét.
Pár hete velem is megtörtént ez. Milyen furcsa is az élet. Miután már annyi rossz dolgon keresztül mentem, végül nagy nehezen hosszú, és kemény próbálkozások után, de újra visszatértem önmagamhoz, és az lettem, aki régen voltam. Úgy éreztem ez az állapot nekem most megfelelő. Egyedül, terveket szövögetve a jövőre nézve, nem gondolva arra, nem keresve, kutatva a személyt, akire vágynék, megvoltam. Aztán jöttél te.
Szó szerint, mint a bomba úgy robbantál be az életembe egyik napról a másikra. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy már a fotód alapján megfogtál. Láttam a szemedben valamit. Valami olyat, amit már nagyon régóta kerestem. A hangodtól meg egyenesen összetudtam volna rogyni azon a padlón. Határozott, erős, férfias hang. Aztán jött a hideg leves, amikor találkoztunk. Ott, akkor már tudtam, hogy nekem végem van. Jöttél, láttál, és győztél. Váratlanul ért engem is, mert már nagyon régóta nem éreztem olyat, mint akkor azon az estén. Olyan voltál, mint egy meglepetés, amit a sors küldött nekem, csakis nekem, hogy bontsam ki, örüljek neki, és tartsam meg örökre.
Milyen jól tette, hogy nekem küldött. Mert lassan rá jövök, hogy ez nem véletlen. Ennek így kellett történnie. Megvan az oka, hogy miért most. Köszönöm a sorsnak, mert még soha nem voltam ennyire önmagam, soha nem voltam ennyire felszabadult, mint amikor veled lehetek. Ezért én is azt szeretném, hogy ha velem vagy, ha rád nézek, azt lássam, hogy én adtam ezt a mosolyt az arcodra. Nem elvenni akarok belőled, hanem csak adni, és adni. A csillogást a szemedbe. Szeretnék hozzájárulni, hogy velem csakis szabadnak érezhesd magad, semmi kötöttség nélkül, hogy akármikor önmagadat lehess. Hogy velem csak élvezd az élet minden percét.
Mert te vagy, aki mellett igazán önmagam lehetek, te vagy, aki előtt nem kell szégyellnem magam, te vagy, aki felemel a magasba. Ezért mindent megfogok tenni, hogy te se csalódj bennem, és ugyanezeket nyújthassam én is neked.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez