Megérdemled a boldogságot?
Annak ellenére, hogy a pozitív gondolkodás és a motiváció hívei erre egyértelműen harsány igennel válaszolnának még mindig meglepően sok ember küzd az érdemtelenség érzésével. Ennek természetesen az az oka, hogy önmagunk alkalmatlanságának, leértékelésének sebe mélyen van bennünk és a pozitív megerősítések mondogatása ennek a szintnek a gyógyításához már nem elég.
Hiába bizonygatjuk fennhangon, hogy márpedig mi érdemesek vagyunk, ha az életünk, mindennapjaink során azzal szembesülünk, hogy nem azt az életet éljük, amit szeretnénk és gyakran találjuk magunkat mérgező kapcsolatokban.
Ilyenkor célravezető sebezhetően beismerni magunknak: bizony ránk is jellemző az érdemtelenség érzése. Lehet, hogy vannak az életünknek olyan területei, ahol jobban állunk, de lehetnek még gyógyításra váró részek bennünk. A belső munka során nagyon fontos, hogy ne akarjunk megfelelni valami képzeletbeli, pozitív ideálnak: ismerjük el azokat a területeket, ahol gyengének érezzük magunkat vagy amit esetleg eltitkolunk mások előtt, mert túl sérülékenyek.
Ha jellemző ránk az érdemtelenség érzése, akkor érdemes végiggondolnunk, hogy is állunk az áldozattudattal.
Az áldozattudat abból a tévhitből alakult ki, hogy csak akkor megérdemelt egy eredmény, ha minél több negatív érzést élünk át az elérése közben, minél többet kell küzdenünk, de mi hősiesen, fogunkat összeszorítva tűrjük a megpróbáltatásokat.
Azt tanultuk, hogy az az ember a jó ember, aki képes minél jobban elnyomni belső érzéseit és önnön igényeit. Önmagunk megerőszakolása mások, vagy valami nagy cél érdekében – valóban ez a legjobb, amit tehetünk? Akkor tartunk megérdemeltnek egy eredményt, ha keményen küzdünk érte, azaz minél többet szenvedünk útközben. De gondoljuk csak végig: nem produktívabb az a munka, amit örömmel végzünk? Nem érünk el jobb eredményeket, ha lelkesen ég a kezünk alatt a munka és élvezzük is, amit csinálunk? Miért istenítjük azt a fajta munkát, amit nem szeretünk, ami kifáraszt és kizsigerel bennünket?
Honnan jött ez a torz megközelítés? Ezek a tévhitek mind arra az okra vezethetők vissza, hogy az emberek úgy érzik, nem fogadják el és nem szeretik őket csak akkor, ha azt kiérdemlik a szenvedéseik által.
De valóban így van ez? Valóban csak akkor vagyunk szerethetőek, ha eleget szenvedtünk már előtte?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez