Maradok magamnak
Ma egyre csak ez a gondolat járt a fejemben. Na persze nem abban a nárcisztikus formában, hogy azt hiszem, körülöttem forog a világ.
Maradok magamnak olyan értelemben, hogy megválogatom mit fogadok el abból, amit nekem akarnak adni és meggondolom milyen "játékokban" veszek részt, azok közül, amikre meg akarnak hívni.
Tanulok különbséget tenni aközött, ami az én felelősségem és aközött, ami a másé, akkor is ha megpróbálja rám aggatni azt, ami csak hozzá tartozik. Akkor a leginkább.Kezdem érteni, hogy mindegy milyen jelzőkkel kínálnak meg, nekem nem kötelességem a nyakamba akasztani azt, hogy a másik ember véleménye nem határozza meg, én ki vagyok. Pláne nem mindenkié és nem minden formában. Tanulom, hogy a magam számára én legyek a legfontosabb.
Nem önzően. Önegyüttérzően.
Tanulok megmaradni magamnak akkor is, mikor nehéz napom van, mikor valami nem sikerül, mikor nem teljesülnek a vágyaim, mikor úgy érzem rútul elbántak velem vagy mikor bekapcsolnak az alaphiedelmeim, a sémáim - még sok dolgom lesz velük jól tudom.
De van valami, amit már senki nem vehet el tőlem. Ez pedig az az út, amit eddig megtettem. Mert egyedül én tudom, milyen mélyről indultam és mennyi kínkeserves, gyötrelmes percem van abban, hogy eljutottam idáig.
Maradok hát magamnak.
Hogy adhassak másoknak.
További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez