Egy jól ismert ünnepi lemez, a 2015-ös Jazzy Dalverseny legjobb szövege, sok-sok film jól ismert és szeretett szereplőjének magyar hangja. Szerteágazó személyiség, aki egyszerre több szerepben is magabiztosan működik, és ahogyan azt gondoltuk, igazi szerelme az éneklés.

A Makkhetesben a törzsasztalunkhoz ültünk, kedélyesen fogadtak minket, ahogyan azt megszokhattuk. Öröm ide újra és újra betérni, az a bizonyos klasszikus bizsergés szinte azonnal átjárja a lelkünket.

Jól nézel ki!

Köszönöm! Te is! Mi újság?

Éppen egy Jazzy Dalversenyes dalon dolgozom. A szinkronizálás immáron huszonnyolc éve tart, de az igazi szerelem a zene. Amikor naponta négy-öt stúdióba mentem, akkor estére elfogyott a hangom, és már kedvem sem volt énekelni. Tegnap is ordítani kellett egy szerepben torokból, de technikából inkább fölé sikítottam. Tudatosan óvom a hangomat.

Kata mézes mentateával indít, én citromos vízzel, ahogyan mindig a nagy melegben.

A magyar szinkron szerintem a mai napig nagyon magas színvonalú. Miközben egyre többen mondogatják, hogy a nyelvtanulásnak jót tenne, ha a filmek eredeti nyelven mennének.

Mennyire lehet komoly ez a felvetés?

Szerintem, ha valaki nyelvet szeretne tanulni, akkor bárhol megtalálja már az eredeti nyelvű alkotásokat. A magyar szinkron szerintem mindig is fontos része volt a filmek széles körű sikerének.

Arra is volt példa, hogy egy rajzfilmben a dialógusok mellett énekelnem is kellett. Próba nélkül veszünk mindent, semmire nincsen idő, ezért nagyon feszült koncentrációt, és technikai-színészi felkészültséget igényel. A szöveges részt felvettük, a végén jött az éneklés. Életemben először hallottam a dalt, felénekeltem, és azt vettem észre, hogy sokkal jobban élveztem, mint a szinkron részét. Azért, mert óriási különbség van a két élmény között, bizony nálam az éneklés javára.

Fontos a közönség jelenléte, és a zenénél és az éneklésnél is ott van a közvetlen visszacsatolás. Minél közelebb van a közönség, annál jobban érzi az ember.

Székesfehérváron voltam az Ezer lámpás éjszakáján, ahol rengeteg ember volt, és nagyon feltöltődtem. Utána voltam a Bükkben egy spirituális táborban, ahol a többiek már az első dal után önfeledten ott táncoltak körülöttem. Pedig ott is sokféle stílust énekeltem. A saját dalaimat, az Őrangyalt, és a Világőrlángot is nagyon szerették, éppen úgy, mint az István, a királyból előadott Deák Bill dalt.

A sok zenélés nagyon jót tesz. A cajonozás nálam tenyérmasszázsként is funkcionál. Nem is gondoltam először rá, de nagyon bevált. A zene mindent helyre tesz.

Szívesen zenélnék egyszer veled!

Ha lesz lehetőség, simán! Örömmel! Megbeszéltük!

Sokféle helyre hívnak, sokféle műsorral. Mindenhová specifikus műsort szervezek.

És a spirituális vonal? Nem lenne érdemes azt kidolgozni?

Mindenképpen érdemes lenne foglalkozni vele.

A spiritualitás divat ugyan, de én hiszek benne. Vannak nagyon izgalmas részterületei. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a vendéglátás tekintetében is hiszek benne. Ha a lélek rendben van, akkor minden rendben van. De ez a zenére is igaz szerintem. Illetve szerintem mindenre.

Én rájöttem, hogy bár több dalt írtam már, de valójában előadó vagyok. Sokféle dolgot éneklek. Ha kell, Adaggiot , ha kell Rock & Rollt. Táncosként kezdtem, és ez a művészeti ág nagyon hiányzik nekem a zene, illetve énekes előadásokban. Ezért is találtam úgy ki a 2017-es Eurovíziós Dalválasztóba bejutott szerzeményem produkcióját, hogy szerves része volt a mozgás, a tánc. De itthon ez nem megszokott, és hiányolom is a hazai palettáról a Shakira vagy Beyoncé stílust.

Ehhez nagyon nagy munkára van szükség. Jó zenekarra, hibátlanul kitalált produkcióra, és sok-sok munkára. A szinkronnak nem lehet egy olyan aspektusa, hogy egyszerre több szerepben kell helytállni, és miközben másoknak adod a hangod, a sajátodat egyre nehezebb megtalálni?

A szinkronban mindig mást utánozunk, nagyon nagy alázattal. Valóban nem az „én”-re koncentrálunk. Viszont ez azért kettős. Miközben más játékát, előadását veszem le, óhatatlanul a saját stílusomban teszem, ami nagyon rugalmas kell legyen. A magas fokú érzékenységem miatt könnyen érzékelem minden rezdülését a színésznek, a színészetem miatt pedig bele tudok illeszkedni többféle szerepbe. Így elképzelhető, hogy éppen ez vált az egyik legerősebb személyiségjegyemmé.

Kata harcsapaprikást választott túróscsuszával és csokoládétortát, én maradtam a borjúbécsinél, a tejfölös uborkasalátánál és a jól ismert, és zseniálisan bevált sajttortánál. A Makkhetesben mindig érezni a jó rezgést. Ezt minden egyes alkalommal megállapítom. És ezúttal Kata is kérdezett.

Honnan jönnek a könyvedben található gondolatok?

Gyerekkorom óta sokat agyalok a dolgokon. Sok minden működik, csak időbe tellett, hogy el is higgyem azt, ami számomra nyilvánvaló volt. Persze a technológiai fejlődést az ember egyre jobban kihasználja, és még több minden is működik, mint, amit leírtam. Lassan a gépek veszik majd az agyhullámokat is, innentől kérdés, hogy kinek a kezében lesz minden.

Így befolyásolni is lehet az embereket.

Igen. Nem bonyolult. De ez mindig is így volt, csak a módszerek lettek egyre modernebbek. A spiritualitást jól és rosszul is lehet használni. persze ez is nézőpont kérdése. Hogy kinek mi a jó és a rossz. A gondolat teremtő ereje pedig mindig is működött. A dopamin-függőségbe menekülő világ pedig szerintem mindennél jobban befolyásolható. Igaz, békésebb iga, mintha háborúba vinnék az embereket.

Fontos, hogy figyeljenek ránk. ez mindenkinek fontos.

Igen, de nem mindegy, hogy ki hogyan kezeli. Ugyanúgy meg kell tanulni, mint ahogyan annak idején a filmet, vagy a tévét. A dopamin legális kábítószer. Másképpen hat egy művészre, mint egy átlagemberre. Veszélyes terep, és nehezen kiszámítható egyelőre. A marketing üzenetek pedig nagy-nagy mennyiségben könnyen átütnek. A mennyiség lett a győztes. Legalábbis szerintem.

Eszembe jutott valami teljesen nem idevágó. Fábián Juliból szerinted nem lehetne a magyar Eva Cassidy? Aki fiatalkori halála után lett világhírű.

Nem tudom. Nagyon nehéz feldolgozni a mai napig a halálát. Szerintem szerencsésebb csillag-együttállásnál már az életében is óriási világraszóló karrierje lehetett volna. Lehet, hogy az Alapítványa segít majd sokaknak, elképzelhető, hogy így sokknak könnyebbé teszi majd a napjait.

Örülnék, ha valaki a kezébe venné, akár utólag is!

Mit tartasz a legnagyobb sikerednek az énekesi pályán?

Utólag nagyon nagy sikernek tartom, hogy a karácsonyi dalom tizenegymilliós nézettséget produkált, és a mai napig nagyon szeretik az emberek. Amit különösen nagy dolognak tartok, hogy kiadó nélkül jutottam el ide.

A session zenészekkel való munka mindig nagyon nehéz.

Igen, de jelenleg én így csinálom, és a leendő állandó zenekarom nevén hívom őket is. „Csondor Kata és a Soul Family”

Ha több zenés hely lenne, automatikusan nagyobb lenne a biztonság, és több zenésznek lenne lehetősége megmutatnia a magát. Nekem ez a vesszőparipám.

Valóban nagyon igazad van. Amikor Londonban éltem 5 évvel ezelőtt, sok-sok meglepetés ért. Ki szerettem volna szakadni az állandó szinkronizálásból, és nagyon kíváncsi voltam a zeneipar fővárosára. Idegen nyelven egyáltalán nem könnyű eladnia magát az embernek, de a harmadik alkalommal már simán ment a dolog. A meghallgatáson hárman ültek velem szemben, a „Son of a Preacher Man”-t énekeltem, utána pedig jót beszélgettünk. Megkérdezték, hogy hány követőm van a facebook oldalamon. Amikor meghallották, hogy 3700, akkor nagyon meglepődtek és szemmel láthatóan megörültek. Ez ott a City-ben, egy komoly management-nél magas számnak számított. Érdekes, hogy ez itthon semmit sem számított, ahogy a szervezésnél sem érzem, hogy számítana a videóim nézettsége, vagy éppen a Fonogram-díj jelölésem. Odakint nagyon fontos, hogy elmondd mindezeket. Ott a munkád nem az identitásod, tehát lehet, hogy ijesztegető emberként dolgozol a vidámparkban, de azt mondod, hogy színész vagy, és ez teljesen rendben van.  Például a nagy múltú zenés hely, a The Bedford azonnal hívott fellépni, miután megismertek, és hallottak a zenei jelölésemről.  Itthon valamiért sokkal nehezebben megy. Például, ha táncos vagy, nem lehetsz énekes. Ha énekes vagy, nem lehetsz színész, és így tovább. Pedig csak elég Barbra Streisandot említeni vagy Lisa Minellit vagy akár Jennifer Lopezt.  Külföldön inkább alapkövetelmény.

Erre szoktam mondani a Fat Mo’s példáját. Kemény munka, de működik. És a zenészeknek is lenne lehetősége, ha a példa ragadós lenne. Nagy fegyelmet kíván, és szorgalmat, de a zenélés öröme semmihez sem hasonlítható. Nagy intelligenciára és kőkemény munkára van szükség ahhoz, hogy hosszú távon is sikeresen működjön egy zenés hely.

Nagyon sok hely tűnt el.

Én azért drukkolok, hogy ezzel párhuzamosan szülessenek az újak!

Ismét nagyon finom volt minden. A torták mellé kérünk egy-egy presszókávét, hogy összeálljon a klasszikus Makkhetes-ízesszencia! A kiszolgálás nagyon kedves, sok-sok mosollyal, és a megszokott profizmussal. Nagyon jól néz ki minden, és nagyon finom.

A zenélés tölti az embert. Sok minden elviszi az energiát, de a zene mindig visszahoz mindent.

Ez nem is lehet kérdés. Minden egyes fellépés újratölti az elemeket. Itt is nagyon jól érzem magam, kizökkent a hétköznapokból. Finom és friss minden, valódi kikapcsolódás.

Nem könnyű elérni, hogy a szó szoros értelmében működjön egy zenekar, vagy egy zenés hely, de mindenképpen izgalmas dolog ezt menedzselni.

A lemezemnél én voltam a szerző, zenei rendező, és a kiadó is. Amikor készen voltam mindennel, akkor jöttem rá, hogy a marketing mindennél fontosabb. Mentem ugyan kiadókhoz, de nem szerettem volna mindenáron eladni a projectet Az „Add tovább” ekkor már híres volt, de a nagy kiadók csak úgy álltak volna mellém, ha a T-Mobile beszállt volna anyagilag. A Fonogram-jelölés nagyon nagy dolog volt, és rengeteg fogyott az albumból. Nagyon nagy munka volt, el is fáradtam, és azt mondtam, hogy „Soha többé ezt egyedül!”, viszont tavaly szeptemberben eszembe jutott, hogy a lemeznek nem volt még bemutatója.  Akkor kitaláltam a karácsonyi koncertet, ami jótékonysági koncert volt egyben. Utána ismét azt mondtam, hogy „Soha többé egyedül!”. Viszont éppen láttam egy dokumentumfilmet Beyoncéról, amiből kiderült, hogy ő a legkisebb részletekbe, így akár a fényekbe is beleszól. Van annak is ereje, hogy egy kéz tartja össze az egész projektet.

Minél több mindenbe belelát az ember, annál inkább kerülnek máshová a hangsúlyok. A tapasztalattal nagyon sok mindent másképpen lát az ember. Szerintem neked a spirituális vonal lehet hosszú távon nyerő!

Annál is inkább, mivel, hogy magam is így gondolkodom, és észrevettem, hogy a dalszövegeimben is óhatatlanul mindig megmutatkozik ez a látásmód.

Sokszor elmondtam, hogy a nők között itthon nagyon sok nagyon jó előadót látok és hallok.

Ez így van. Viszont vannak még gyerekbetegségek. Például, amikor egy drámai szöveget valaki nagyon vidáman énekel. Mintha nem is lenne fontos, hogy miről szól a dal. Holott a dal mindig egy vers, illetve monológ. Az éneklés mellett az átélés, és a mondanivaló átadása mintha sokszor kimaradna, vagy elmaradna. Pedig nagyon fontos lenne.

Sinéad O’ Connor nekem ebben nagyon nagy példa, minden tekintetben.

Jessie J is hasonlóképpen működik. Megtalálta a saját útját. Szinte térít és tanít a színpadon a beszédeivel, és gyógyásznak vallja magát. Nagyon közvetlen és nagyon rendben van az értékrendje. Azt mondta egyik koncertjén az egyik rajongójának, aki nagyon hajbókolt előtte, hogy „Én éppen olyan vagyok, mint te. Csak én énekelek.” Kérdezem én, melyik világsztár mond ilyet? Hogy mind egyenlőek vagyunk? Mikor pont arról szól az egész világsztárosdi, hogy aki a színpadon van, mindenkinél különb, és istenként imádjuk… Ez a nagyon nagy dolog.

A torta és a kávé végére értünk. A Makkhetes szelleme találkozott a zene és az éneklés szeretetével, mindazzal az örömmel, ami talán a világ egyik legszebb és legfontosabb dolga. Ahogyan a budai falak őrzik a vendégek szinte minden rezdülését, úgy lélegzik egyetlen hangban is akár a teljes Univerzum. Köszönjük a vendéglátást, és nagyon várjuk a szebbnél-szebb Csondor Kata dalokat!

• Csondor Kata makkhetes makkhetes beszélgetések

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!