Majdnem tökéletes! - Honda CR-V 2.0 Hybrid Lifestyle
Elismerem, súlyos hiba volt azt gondolni, hogy semmivel sem lesz különb az új ötödik generációs CR-V, mint az elődje. Csak a külsőről ítéltem meg, amely sziluettjében nagyon hasonlít az elődjéhez. De tévedtem. Nagyot. Mert ez az autó valami annyira csodás és olyan minőségi fejlődésen ment keresztül, hogy nehezen találok rá szavakat.
Azzal kell, hogy kezdjem, hogy alapvetően nem vagyok az SUV-k legnagyobb barátja. Nem azért, mert rossznak gondolnám, egyszerűen csak azért, mert másra szocializálódtam és még mindig nem állt át az agyam az elmúlt 5-10 évben kezdődött SUV/crossover lázra. Eddig könnyedén ellen tudtam állni a csábításnak, hogy ilyen autóval közlekedjek, mert elfogadom ugyan, hogy azáltal, hogy fel vannak emelve – és ettől a forgalom jobban átlátható, biztonságosabbak, valamint az úthibákat sem érzik meg annyira – nekem még mindig hiányzott belőle valami. Talán az elegancia, talán a vagányság. Nehéz pontosan megmondani.
Azt is el kell, hogy áruljam, hogy a párom pont egy előző generációs CR-V-t használ. De soha nem „loptam” el a slusszkulcsát, hogy élményautózni menjek vele. Soha sem erőltettem, hogy az enyém helyett az övét használjuk. És messze nem azért, mert bármi bajom lett volna vele. Sőt, kifejezetten jó és kényelmes autó. Kiváló a beltere, jól is megy, keveset fogyaszt stb. stb.
Aztán beültem az új CR-V-be, aminek az egyik következménye az lett, hogy lobbiba kezdtem, hogy ideje autót cserélni illetve minden autóvásárlás előtt álló ismerősöm kapott már egy CR-V katalógust tőlem. Hogy miért? Úgy tudom a legtalálóbb módon megfogalmazni, hogy a Honda olyan egyedülálló minőségi ugrást hajtott végre, amellyel szökő évben (szerencsére ez most az) csak egyszer találkozunk. A külsejével talán azért foglalkoznék kicsivel kevesebbet, mert a mi a szép, vagy szebb az túlságosan szubjektív. Az első rész kialakítás a Honda jelenlegi arculatát tükrözi, belesimulva az Európában egyébként viszonylag kevés modellt felsorakoztató kínálatba. Teljesen más, szokatlan a motorháztető formája, ugyanis a két szélén erőteljesen megtörik az íve felfelé. Olyannyira, hogy a vezetőülésben ülve is jól látható a jobb és baloldalon egy-egy ív. Egyáltalán nem zavaró, sőt, azok számára, akik szeretik a vezetőülésből látni az autó orrát, ez kifejezetten sokat segít. Oldalról pedig ettől az ívtől az autó még zömökebbnek tűnik. Erőteljesebbek a kerékjáratok és teljesen más, sokkal élesebb, feltűnőbb vonalú a hátsó lámpatestek kialakítása, amely oldalsó vonalaiban szintén a mostani márkaarculat egyedi töréseit, formáját hozza. Hátulról pedig sokkal személyautósabb lett a formája, nem egy sima négyzetes dobozra emlékeztet az autó, mint bármelyik elődje esetében. Természetesnek mondható manapság, hogy az új modell méreteiben nagyobb a korábbinál. Alapáron Led-es a fényszórót, 18”-os könnyűfém felniket kapott a CR-V. Ennyi módosítás ellenére karakterében teljesen megmaradt a megszokott CR-V formája, vonalvezetése. Az ajtón lévő ablakok körül futó króm díszcsík vonalvezetése szinte koppra megegyezik az elődmodellével. Talán emiatt az egyezés miatt hittem, hogy nem lesz jelenetős a változás. Aztán beültem az utastérbe…
Túlzás nélkül állíthatom, hogy a belső tér hangulata, kidolgozása bármelyik presztízs márka anyaghasználatával, minőségével felveszi a versenyt. Ha nem látja valaki a logót a kormányon és nem gyakorlott annyira, hogy felismerje a „Hondás” jelleget, akkor gond nélkül hiheti, hogy BMW, Mercedes, Volvo, Lexus vagy hasonló luxusmárkák volánja mögött ül. Egyszerűen hibátlan, kifinomultságot sugalló, első osztályú a belső hangulat. Az általunk tesztelt Lifestyle felszereltségi szinttől bőrözött ülések minősége tökéletes. A beltérben használt műanyagok is mind-mind jó fogásúak, puhák. Az illesztések, varrások pedig érezhetően tökéletességről tanúskodnak. Az első ülésen ülők kényelmi szintjéhez képest pedig a hátsó sorban ülőknek sem kell lejjebb adni. Fejedelmi a láb- és térkínálat ott is. Ehhez pedig a csomagtérből sem kellett elvenni semmit, mind azt megszokhattuk jókora pakolóhelyet találunk a hátsó ajtó mögött, továbbá szükség esetén a hátsó ülések lehajtásával tovább növelhető a tér 497l-ről 1697 literig.
Ahogy beültem a vezetőülésbe két dolog volt, ami egyből feltűnt. Az automata váltó helyét gombok foglalják el. A könyöktámasztól való távolság miatt semmi szükség nincsen rá, hogy a váltókart kéztámasztásra használjuk, így érthető és logikus döntés volt elhagyni a hagyományos kart. P,R,N,D. Mindegyik gomb formája, tapintása más, így pillanat alatt akár odatekintés nélkül is használható.
A másik feltűnő rész a középkonzol tetején a mai divatnak megfelelően elhelyezett infotainement rendszer szabadon álló monitorja. Ez utóbbi alaphelyzetben nem lenne olyan feltűnő, hiszen ívelt szép alakja beleillik a környezetébe és meg is szokhattuk, hogy manapság ilyen módon helyezik el a képernyőket. A feltűnő pont az, hogy a valós monitorméret a teljes területnek csupán a töredéke. És bár nem számoltam elég pontosan, hiszen a lekerekítés ívét nem vettem figyelembe, csupán a befoglaló területet, de jóindulattal is csak azt mondhatjuk, hogy 40%-a a képernyőnek a valós terület. A második probléma pedig a megjelenő grafika és használhatóság. Nem akarom túlhúzni a témát, de ez szégyenteljes a Hondára nézve. Azon kívül, hogy nehezen kezelhető (mint az előző szériás CR-V esetében is), még grafikai szempontból sem egységes. A szerencse viszont, és ez határozottan előnye a rendszernek, hogy a mobiltelefonunk kitükrözhető a képernyőre. Így a kezelés nehézségével és a grafikával ritkán fogunk találkozni.
Az egyetlen oka, hogy picit örülök ennek a kritikus pontnak (egyébként nagyon nem örülök neki), mert így elhiszi nekem mindenki, hogy alapvetően egy szinte hibátlan autót teszteltem, és semmi túlzás nincsen abban, amit az autóról írok.
A másik imádnivaló része a CR-V 2.0 hibridnek maga a meghajtás. Számos hibrid motort volt szerencsém kipróbálni, de ilyen csendesen működőt talán még sosem. A hibrid hajtás tökéletes a városi közlekedés során. A Honda CR-V sem fogyasztott ezen a terepen többet, mint 5 liter. Kifejezetten tetszett, hogy a váltógombok mellett elhelyezett EV gomb segítségével tisztán elektromos üzemre is kapcsolhatunk. Autópályán, országúton viszont minden hibrid, így a Honda is átvált a benzinüzemű motor használatára. Néha, például amikor a gyorsítás miatt szükség van nagyobb teljesítményre a villanymotor is besegít ebben. Viszont ezen a ponton a legtöbb hibrid kifejezetten zajos, szinte kellemetlen hangokat ad ki magából. Ehhez képest a CR-V sokkal csendesebb, mint más hasonló meghajtású autó. Bár nem mondom, hogy néma csend van az utastérben gyorsításkor, de a motor hangja lényegesen kellemesebb. Az autópályás használat esetén a fogyasztás 7,5 - 8 liter között alakult. Így jött ki a 6,5 literes átlag. Emellett pedig a gyorsulás kifejezetten jónak volt mondható, 8,8mp 0-100km/h-ra. Szerintem ez a két adat rá is cáfol arra, hogy a Honda hibridhatásához túlságosan kicsi 2,0l-es motort használ, legnagyobb versenytársához a Toyota RAV4-hez képest. Egyáltalán nem éreztem a motort gyengének, erőtlennek, sőt sport módban kifejezetten jól lehet vele gyorsulni.
Végül, de nem utolsó sorban - és talán ezért szerethető meg leginkább egy SUV – a futóművét kell, hogy kiemeljem. A sajnos nem ritkán előforduló úthibák, kátyúk és a fekvőrendőrökkel telepakolt útszakaszok megszűnnek a CR-V használói számára. Játszi könnyedséggel halad át az ilyen akadályokon, szinte meg sem érzi az utastérben ülő ezeket a problémákat.
Az új CR-V remekbe szabott autó, ár érték aránya pedig verhetetlen mindenféle szempontból. A tesztautónk lista áron téli gumival is 13 millió forint alatt maradt, ami a hibridhajtást, valamint a prémium minőséget figyelembe véve meglátásom szerint kifejezetten jó ajánlat, tekintettel a Hondák remek értéktartására is.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez