Magyarország, én így szeretlek
Utáljuk a hazánkat, utáljuk, mert rosszak a politikusainkat, mert kizsákmányolják a munkaerőt, az állami kasszát, az állami alkalmazottakat, az itt lakókat. Én azon az állásponton vagyok, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. Az emberek többsége úgy fogja fel, hogy őket valószínűleg valaki ide küldte, hogy szándékosan tönkretegyenek minket és az országot.
Három évvel ezelőtt, 2010-ben, a FIDESZ-KDNP 52,76%-al, 2.679.344 szavazattal nyerte meg a választásokat.Tehát az 5,078,362 szavazó közül ennyi ember rájuk szavazott, azok uralkodnak, akiket kértek, akkor hol itt a probléma? Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, tehát ha mi ilyen vacak fegyvert kovácsolunk,akkor ne csodálkozzunk ha kicsorbul az éle. De nem mindenki ül a meleg pisiben, és szidja az ország vezetését. Van, aki megfogja a tökeit, belevág a dolgok közepébe és megcsinálja az életét. A minap az New York Times újság honlapján találtam egy cikket, ahol érdekes módon magyarokról volt szó. (Ezt a cikket később az Indexen is lehetett olvasni.) Egy magyar fiatalemberről van szó, Alexa Balázsról, aki 2006-ban végzett a Közgázon, ami után a McKinsey & Company tanácsadócégnél dolgozott.Lehúzott itt négy évet. Aki dolgozott már multinál, tudja, milyen komoly ranglétra van ott, aminek a legalja az iratpakoló utáni fénymásolónak besegítő aszisztensének a helyettese. 2010-ben kezdte el az MBA képzését a Columbia egyetemen, New Yorkban. Egy év ezen az egyetemen 60 ezer dollár, ami 13millió forintnak felel meg.
"A társkeresés komoly probléma a fejlett világban, mégis jellemzően nagyon kevéssé hatékony módszerekkel próbálkozunk. A való életben a fiúknak és a lányoknak nincs a homlokukra írva, hogy hosszabb-rövidebb párkapcsolatot keresnek. Rengeteg időt és pénzt szórunk el olyan eseményekre, ahol lassan és nehezen derül ki, hogy ki a nekünk tetsző, szabad és minket is szupernek találó másik fél. A szűkös lehetőségek miatt sokan sokszor belemennek olyan nem igazán boldog helyzetekbe, ahol a másik több szempontból is fényévekre van az ideális pártól, de mondjuk még nem elviselhetetlenül rossz. A párkeresés egy piac, ha akarjuk, ha nem. Ráadásul egy nem hatékony piac, ahol drágák az információk. Még egy nagyvárosban is, ahol sok egyedülálló akad, hiszen nehéz őket megtalálni. Az új emberekkel való megismerkedésre célzott technológiai megoldás az online társkereső oldal, ami annyival hatékonyabb, hogy legalább a szándékot megjeleníti. De az emberek nem szeretik ezeket a megbízhatatlanságuk miatt, az internethasználóknak kevesebb mint 20 százaléka próbált egyáltalán ki bármilyen társkereső oldalt. Az első befektetőnk egy csoporttársunk volt, aki egyébként egy nagy francia cég vezetője. Miután kipróbálta, és az első héten négy szuper randit hozott össze, azt mondta, hogy ebbe muszáj befektetnie. Kinyitottuk neki a világot a leterhelő üzleti iskola mellett. Azt mellékesen megjegyezve, hogy egy partival ellentétben itt józanul lehet ismerkedni. Aztán ugyanígy járt egy spanyol is. Ők lettek az első külső befektetőink, végül 6millió dollárt akartak beletolni a kockázati tőkések, de csak hármat fogadtunk el." /Hihetetlen, hogy még itt is szerények maradtak, és nem magyar mentalitással kiakarták szedni a 6m dollár a cégből, hanem reális keretek között maradtak, és csak 3m $-ból építették a céget./
Ami nekem az egyik legjobban tetszett,az a kreativitásuk,ami nem csak a cég profiljából látszódik,hanem a marketing tevékenységükből is: "Nem nagyon hiszünk a bevett drága csatornákban, mert nem elég hatékonyak, pedig a Google még külön csapatot is dedikált hozzánk az egyik kampányunk segítésére. Kreatívabban kell hozzáállni, például rájöttünk, hogy a ruhatisztítókat itt a diplomások elképesztően nagyobb arányban használják, mint bármilyen más csoport. Ezért a tisztított ruhák csomagolására ráírattuk, hogy most, hogy már jól nézel ki, próbáld ki a datemyschool-t, vagy valami más kis szöveget, és egyébként őrületesen bejött. De például egy nagy egyetemi óriásplakátos cégről tudtuk, hogy a helyei harmadát nem tudja értékesíteni évente, ezért letárgyaltuk velük, hogy ezeket adják oda nekünk, mi pedig az adott egyetemekről jött új felhasználók után fizetünk nekik valamennyit."
Egy céget, egy ilyen sikertörténetet csak megfelelő hozzáállással lehet csinálni, erről is nyilatkozott Balázs:
"..a 3 millió dolláros befektetés soknak hangzik, de fontos, hogy nem a pénz miatt csináljuk. Egy adminisztrációval foglalkozó srác után én keresem a legkevesebet a cégben, a saját bankszámlám jó ideje a nulla körül mozog. Még az egyetemről, a Rajk szakkollégiumból hoztam magammal, hogy az értékekre szervezzem a céget, hogy itt senki ne a pénzért dolgozzon, hanem azért, hogy jobbá tegyük az emberek életét, segítsünk nekik párt találni. Ennek pedig elképesztő értéke van, jó érte dolgozni akkor is, ha kevesebb fizetést kapsz vagy rosszabbak a munkakörülmények. És azt is kár lenne tagadni, hogy bár sokszor nincs hétvége, és napi 13-15 óra munka az átlagos, de hihetetlenül kényelmes az, hogy nincs főnököd."
Nincs mellébeszélés, munka van. De a legfontosabb, hogy az emberekért dolgoznak, és nem a pénzükért. Mindenkinek ajánlom a Give and Take című könyvet, nagyon tanulságos. Az életben mindig, mindent visszakapsz. Azt is, ha adsz, és azt is ha rögtön minden gyümölcsöt le akarsz aratni, noha az még éretlen. Elképesztően büszke vagyok erre a magyar emberre, számomra amit csinált, példa értékű. Ezeket az embereket kell követni, azokét,akik tesznek a változásért! Ugyanis ők is ugyanolyanok, mint mi, ha nekik ment, akkor neked is sikerülhet!
Judik Balázs
http://idealnewgeneration.blog.hu/
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez