Magna Cum Laude a nyári forróságban!
Ami hiteles, az jó!
Könnyű, nyári este, ebben az előre nem megjósolt forróságban. Aki nem elég rutinos (vagy éppen az), illetve úgy érkezik, hogy úgysem kezdődik időben, az bizony meglepődhet, hogy a nyolc órára kiírt koncert bizony valóban pontosan limitált időintervallumban zajlik.
És természetesen hatalmas tömeg, lent is, fent is, hűsítve magunkat, és élvezve a jókedvet, és a mosolygós zenélést, és a csupa-csupa jól ismert dalt.
Hogy miben rejlik a titok?
Az őszinteségben.
Hogy az ezredszer eljátszott dalok ugyanúgy érvényesek, sőt, akár kétezerszer is szívesen meghallgatjuk egymás után, mert ami szívből jön, az mindig érvényes. És élő zenélés van, ami szintén mindennél többet ér. És aki már a negyedik ikszet tölti hallgatóként, legalább egy dolgot egészen biztosan megállapíthat: Ha egy zenekar belül rendben van, akkor az kifelé is rendben lesz!
Változhatnak a korszakok, változhat a stílus, vagy a trend, időnként összeáll valami nagyon szerethető, nagyon sokakhoz szóló elegy, amit kicsi vagy nagy, hölgy vagy úr egyaránt örömmel hallgat, vagy éppen boldogan énekel.
Újra színezni az életet nem könnyű, de mégis, ebben az egyébként a hétköznapokban nem feltétlenül felhőtlen világban mintha a világ legkönnyebb dolga lenne. Elég hozzá egy jó zenekar, mellé egy hűsítő ital, és élőben vagyunk jól, minden fajta virtuális képzet, vagy felgyorsulás nélkül.
És a végére az új dal, amely a szokásos modern Magna lazulós filozófia jegyében mesél arról, hogy mi miért van.
A köszönet talán a legnehezebb műfaj, és csak a legnagyobbak képesek hitelesen hálásak lenni.
De azért nekünk jólesik, hogy az év végi nagykoncert így előre jött.
Most pedig várhatjuk a jubileumit.
Bár az sem lenne baj, ha ma este lenne.
Vagy minden este.
:)
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez