Ma már tényleg “ciki” álmodni?
Elég gyakran találkozunk olyan megjegyzésekkel, mint pl.: “Ez álomvilágban él.”, vagy “Ez biztos nem komplett.” Pusztán azért, mert valaki hisz és remél. Sőt, a többség szemében kifejezetten ciki, ha valaki egy kicsit is elrugaszkodik a föld felszínétől.
Természetesen, mindenképp előny, ha a realitás talaján mozogva, képesek vagyunk a saját előnyünkre kovácsolni különböző élethelyzeteket, felelős döntéseket hozni, és mérlegelni a lehetőségeinket, de ez nem zárja ki a mélyen dédelgetett vágyainkat.
Néha úgy érezzük, hogy elsodor minket a tömeg “fröcsögése”, de nem szabad elfelejteni, hogy bármikor dönthetünk úgy, hogy ebből bizony nem kérünk. A rosszindulatú, nem építő jellegű szócsatákból legalábbis semmiképp. Merthogy van építő jellegű, ami valóban a javunkat szolgálhatja. Ami az érdekünkben történik, de ez nem azonos a terveink, céljaink földbe tiprásával.
Én nem érzem cikinek, hogy merek álmodni. Olykor nagyot is talán. De nem baj, mert ez visz előre. Ez alkotja az üzemanyagot az én kis hajtórendszeremben.
Különben is, mit érünk más elképzeléseivel? Persze, nincs hozzá semmi közünk, és ez rendben is van, de akkor miért kéne azokat burokba vonni, akik szintén máshogy látják az életet? Szubjektív témakör, a többi ember megítélése, mégis ugyanolyan módon kelti bennünk azt az érzést, hogy hú, ez nagyon idegen a számomra. Nem természetes.
Élni, és élni hagyni, örök igazság. Éppúgy, mint a hit, és a velünk született kincs, hogy merünk még álmodni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez