Logófóbia
Orbitális Emporio Armani felirat ragyog a kinézett bika felsőjén. Csalogatni akar? Ellensúlyozni akar valamit, vagy csak annyira menő, hogy muszáj ki is írnia.
A leányzónál meg fekete steppelt alapon fehér Chanel emblémás táska. Kell ez? Kinek mit jelent a márka, a logó? Sok definíciója lehet, emberfüggő az egész. Attól, hogy valaki szereti a divatot, nem kell, hogy szeresse az óriási, 100 méterről is üvöltő, bitang márkajelzéseket, de sokaknak ez számít.
A státusszimbólum duma elég rosszul hangzik. Miért is? Vegyük példának okáért, hogy olyan helyen dolgozom, ami megköveteli az elegáns megjelenést, a márkás órát, ékszereket, táskát, lábbelit, szóval nem mindegy, hogy miben megyek mondjuk megkötni egy üzletet. Alap, hogy okostelefonom van, a tablet is jó, ha ott lapul a táskában, de külön ezért nem fogok egy tízszer 10 centis almás logós tokot venni. Az órámon sem lesznek óriási G betűk, és kerülöm a feltűnő feliratokat, inkább csak finoman éreztetem a környezetemmel, hogy nem a kínai piacon vásároltam.
Aki kicsit is otthonosan mozog a divat terén, tudja, a legszebb, legkifinomultabb darabok logó nélküliek. Persze, lehet van benne egy-egy nyomás, a zippen megjelenő logó, vagy márkanév, de elég, ha én tudom, márkás a cucc. Ez miért fontos? Mit jelent a márka?
Leginkább egy biztosíték arra, hogy minőségi holmit veszek magamhoz. Ahogy általában mindenkinek megvan a kedvenc üdítő márkája, étterme, parfümje, testápolója, úgy a divatmárkák is fontosak. Nem kell ahogy „márka fasisztának" lenni, hogy csak az egyik üdítőgyártó termékeit kedveld...egyszerűen csak, ha még sosem csalódtál az ízben, a csomagolásban, akkor miért lépnél tovább? Kipróbálni ki kell a többit is, lehet sokatveszítesz, ha nem, de, ha nem találsz jobbat, maradsz a beváltnál. Valahogy így van ez a ruhák, kiegészítők terén is. Hiába néz ki valami egészen jól, ha abban a márkában már csalódtam, nem fogok többször beleesni a hibámba!
Kijelenthetem bátran , hogy „logófób" vagyok. Nincs az a pénz, amiért beruháznék egy üvöltő Versace meduzás felsőre. Mindig is kuncogtam azokon a férfiakon, akik nagyon vagányan kicsapták a póló alatt a D&G övcsatot...ide nézzetek hölgyeim, nekem ilyenem is van! Jaj, köszi, ezért fogok rádugrani, ne már! A mókás az egészben, hogy Olaszországban mindez nem zavar annyira, mint itthon, Ott valahogy elfogadottabb a logós pávázás számomra, mert ők „olyanok", és mindigis ilyenek voltak, és megkockáztatom, hogy még jól is áll nekik. Miért ne tehetnék meg, a divat egyik központjában élnek, hasítsanak Dior gumicsizmában, és akkor sem lesz olyan visszatetsző, mint itthon, a Westendben kóricálva. Rajtuk hiteles, míg itthon sokszor megfordul a fejemben: tuti replika.
Összegezvén a gondolatmenetet, ügyesen válogassunk, akár luxusmárkákról, akár teljesen hétköznapi fast fashion márkákról beszélünk. Lehetünk csinosak, és divatosak akkor is, ha nem villódzik a farzsebünkön egy-egy tenyérnyi logó. A márkát a minőségéért szeressük, és ne azért, amit „csinál belőlünk". Imádjuk bátran a finom kelméket, a puha, illatos bőrt, a tökéletes vonalvezetéseket, és ne azt a fránya logót!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez