Levezényeltem egy egész orgiát

Nem értem a férfiakat, és azt hiszem soha nem is fogom őket megérteni, de lehet, hogy ez rendben is van így. Azt hiszem, a legjobb, ha első sorban nem nőként és férfiként gondolunk magunkra, hanem emberként, mert így valahogy érthetőbbé válnak a dolgok.

Közelebb kerülünk egymáshoz, mert emberként elnézőbbek tudunk lenni másokkal is, jobban tekintetbe tudjuk venni a tényt, hogy mi sem vagyunk tökéletesek…

- Apám mindenkinél jobban szerette anyámat, meséli a barátnőm, és annak ellenére mondom ezt, hogy nem volt a hűség mintaképe. Nőügyeinek se szeri, se száma, de valahogy az egymáshoz tartozás érzése, és az a vad szenvedély, ami életük utolsó pillanatáig ott vibrált kettejük között minden körülmények között összetartotta őket.

Ha anyámról volt szó, apám csak azt hajtogatta: ez a nő fogva tart engem, nem tudok szabadulni tőle, nem értem magamat sem. Nem értem, mert mindegy, hogy mit csinál, mivel nyaggat vagy épp miért nem szól; ha hozzám ér kész vagyok, nem akarok mást, csak őt. Komoly elveket vallott a nőkkel kapcsolatban. Nagyra tartott minden nőt, úgy gondolta, hogy mindenkinek járna egy rendes férfi, aki szereti, rajong érte és legfőképpen, aki ki tudja elégíteni szexuálisan. Rendkívül fontos a jó szexuális élet, mondta, a legtöbb nőnek sajnos csak ritkán van benne része, vagy egész életében mellőznie kell. Talán ez is volt az egyik oka hűtlenségének: segíteni akart másokon és nem esett nehezére a dolog. Nem lehetett tudni, hogy mi volt a ki nem mondott megállapodás a szüleim között, mert hiába veszekedtek éjjel-nappal, azt soha nem engedték, hogy bárki a másikra akár egy rossz szót is szóljon.

- Egyszer egy egész orgiát levezényelt – mondja a barátnőm – persze csak utólag mesélt róla. A pontos körülményekről nem sokat tudok, de annyi szent, hogy apám rendkívül büszke volt a teljesítményére, és arra, hogy mennyi nőt boldoggá tudott tenni. Mikor úgy látta, hogy nyugodt lelkiismerettel hagyhatja el a terepet, elment a szállására. - Egész éjjel arra gondoltam, hogy mennyire hiányzik anyád – mondta – hát másnap hazamentem – magyarázta később a történteket…