Lesznek emberek, akik tapsolnak, amikor elbuksz
Sosem voltam tökéletes, nekem is vannak hibám, én is hibázom, nem vagyok tökéletes, amikor felkelek, nem vagyok mindennap a lehető legjobb formámban, sőt ritkán vagyok abban. Olykor van, hogy sírok, ha valami bánt, ,máskor kimondom, hogy hallja meg a világ. Nem mindenki szerethet és nem szerethetek mindenkit, nem felelhetek meg mindenkinek, nem tehetek mindenki kedvére.
Mindig lesznek emberek, akiket zavar majd, amit csinálsz, fáj amit gondolsz, fáj, ahogyan érzel. Lesznek emberek, akik, azt várják mikor buksz majd el. Lesznek emberek, akik hangosan tapsolnak bármilyen akadály is kerül az utadba és azt kívánják, hogy ez az bukj csak el. Ők lesznek azok, akiket számításba sem kell venned.
Ők lesznek azok, akik valaha, valamikor elbuktak és ma sem tudtak felállni. Ők azok, akik sírnak este, éjszaka a fal felé fordulva és azt kívánják, ha már nekik sem sikerült, hát más is bukjon el. Más se tudjon felállni a mély gödörből és azzal nyugtatják magukat, hogy ettől nekik is jobb lesz. Nem, soha nem lesz jobb nekik, neked sem lesz jobb, senkinek nem lesz jobb. Így biztosan nem. Rajtuk múlik, hogyan gondolkodunk, rajtunk áll, hogy eldöntjük-e meddig érdemes a gödörben várakozni, arra, hogy történjen valami. Mi irányítunk, mi kapjuk a lehetőséget és nekünk kell élnünk vele.
A rosszindulat is csak rajtunk múlik, engedjük, hogy ez az erő elhatalmasodjon rajtunk, vagy arra összpontosítunk, hogy nekünk és a körülöttünk lévő embereknek mindenben jobb legyen.
Csak rajtunk áll.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez