Lesz jobb?
Mi van akkor, ha nem lesz jobb? Hiszen annyi mindenben jó, annyi mindenért hálás lehetek. Szeretem úgy, ahogy van, és elfogadom a hibáit. Lehet, hogy nem tökéletes, de merem állítani, hogy az élet majdnem minden területén találkozni tud velem. Ezért jogosan teszem fel a kérdésem, hogy kellhet-e ennél több nekem?
Mert sok emberben nincsenek meg azok a jó tulajdonságok, sőt, annyian vannak, akik még csak a közelébe se érnek. Ezért legyek elégedetlen? Mert mondjuk száz témából nyolcvan haza tud találni belőlem benne, csak az a maradék húsz teng-leng bennem árván, értő társaság hiányában. Nem tudom megéri-e eldobni valami ennyire passzolót, egy gondolat foszlány, kvázi délibáb reményében – hogy lesz jobb, ami természetesen majd száz százalékig passzol. Lesz egyáltalán ennél jobb?
Így gondolkodni olyan, mintha esélyt se adnál arra, hogy lehessen jobb. Mintha előre döntenél arról, hogy az a húsz százalék benned örökre rejtve marad, s sosem teljesedik ki senki mellett. Pedig ha visszagondolsz, akkor az első partnered óta napjainkig, mindig mindenki egyre jobb volt. Ahogy fejlődtél, olyan embereket vonzottál magad köré, akik mindig éppen hasonló cipőben jártak, akik tényleg értékelni tudtak téged. Mert az, hogy milyen emberek kerülnek melléd, a saját fejlődésed függvénye. Gondold csak el, hogy milyen életed lenne, ha még mindig a gyerekkori első szerelmed oldalán sétálnál, akiről mára már pontosan tudod, hogy nem felelt meg neked eléggé, aki most még csak lépést se tudna tartani veled. Visszatekintve butaság lett volna azt hinni, hogy sosem lesz már jobb, nem de?
Ha a szíved mélyére nézel és tényleg elégedett vagy - tehát nincs semmilyen visszamaradott tartalék benned, melyről pontosan tudod, hogy sosem teljesedhet ki a jelenlegi párod mellett - akkor valószínűsítem, hogy jó helyen vagy. Megérkezni nem azt jelenti, hogy minden időpillanatban - akár a mostaniban is – minden lehetőség egyszerre nyílik meg előtted, beleértve az egész életedre vonatkozókat. S ha ez meg van, akkor minden tökéletes, és nincs hova tovább, minden valóra vált. Nem. Megérkezni olyan, hogy a jelenben minden hazatalál belőletek a másikban, aztán a következő, és az azt követő időpillanatban is, s így tovább a végtelenségig.
Vagyis az összes benned rejlő lehetőségre partnert lelsz a másikban: azokra, amikről már tudsz, és azokra is, amikről még sejtelmed sincs. És ha ez így van, akkor nem gondolkozol azon, hogy lesz-e jobb. No, nem azért, mert tagadásban élsz, hanem azért, mert tisztában vagy azzal, hogy teljes valóddal, minden részeddel illessz a másik mellé, és fordítva. Ezt lehet tudni és érezni.
Ha bármikor felmerül benned a kérdés megint: lesz jobb? Akkor a válasz egyértelműen igen kell, hogy legyen. Hiszen tartozol magadnak annyival, hogy olyan ember mellett éld az életed, aki mellett önmagad, teljes valód lehetsz. Ha úgy gondolod, hogy ez jelen pillanatban, helyzetben, partner mellett nem lehetséges, akkor nem vagy jó helyen. Nem a korlátokról szól a szerelem, s nem arról, hogy eldöntöd, csak egy adott szintig fejlődsz tovább, mert csak ennyi lehetséges.
A benned lévő összes résznek otthont kell lelned, azoknak, melyeket már felfedeztél, és a potenciálisoknak, melyekről tulajdonképpen mindig is volt sejtésed. Úgy fejlődj, hogy közben tudd, nincs mitől tartanod. Lesz jobb, mert van, aki arra vár, hogy felnőj magadhoz – akkor is, ha te ezt még nem tudod!
További írások ITT!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez