Éppen kemoterápián fekszem, egész nap a sorstársaimat hallgatom, talán ez a betegség legnehezebb része. Nem bírok a rákról beszélni. Leírni könnyű, elmesélni újra meg újra a diagnózisokat, a jelenlegi állapotomat, megmondani, mi a következő lépés, amit sok esetben még én sem tudok, lehetetlen. Leírom, ott marad abban a talpalatnyi virtuális térben, és útjára indul, segít másokon, megváltoztat sorsokat, szolgál valamit, és ezáltal hasznára válik az embereknek, köztük nekem is.

De beszélni ezredjére az róla képtelenség. Ma megismertem egy újabb szomorú történetet. Minden egyes betegtársam múltjában van valamiféle eltitkolt lelki trauma. Ezek az emberek nem az egészségtelen táplálkozástól válnak beteggé, nem kizárólag orvosi mulasztás miatt kapják el a kórt, és nem csupán a szike, vagy a kemoterápia által fognak meggyógyulni, hanem egy kicsit magukat betegítik és magukat is gyógyítják, együtt az orvossal kéz a kézben. Tulajdonképpen könnyű a doktorokat szidni. Hozzá kell tennem, hogy valóban vannak jók és rosszak köztük. Úgy kell őket elképzelni, mint a jó zsaru - rossz zsarut, valaki szolgál, valaki pedig teljességgel közömbös az egyén iránt. A szerencsén, netán a sorson számonkérhető, kihez kerülünk, vagy egyáltalán időben észrevesszük-e a jeleket? Nos, az egész kizárólag rajtunk múlik. És ezt így higgyétek el nekem.

Tavaly májusban megírtam Angelina Jolie masztektómiájáról a dicsőítő kritikát, hogy micsoda hős és bölcs döntés volt leoperáltatni az egészséges testrészeit, ráadásul bolondnak néztem azokat, akik váltig állították, hogy a betegségek javarészt lelki eredetűek. Aztán napra pontosan rá egy hétre rajtam is jelentkeztek ennek a súlyos kórnak a tünetei. Rohantam is bőszen orvostól orvosig, közben egy percig sem hittem el, hogy velem megtörténhet a baj. Azt gondoltam, ez valamilyen könnyed vírus csupán, különben pedig velem úgysem eshet meg ilyesmi, hiszen erős vagyok, mint a bivaly, imádom az életet, habzsolom is kétkanállal, engem ugyan nem állít meg semmi az égvilágon. De azzal nem számoltam, hogy a jól felépített kemény álcapáncél alatt az érzékeny emberi lélek nem bírja el az összes terhelést, amit rárakunk. A szerelmi csalódások, a rendre zátonyra futott kapcsolataink, az eltévesztett baráti kötelékek, a rosszul otthagyott viszony a szülőkkel, mind - mind lenyomatot képez a lelkünkön és ezáltal a testünkön is. A gyógyulás kulcsa pedig itt van elásva, és ezzel nem azt kívánom mondani, hogy az orvosi segítséget teljes mértékben vissza kell utasítani, bizonyos stádiumban sajnos elengedhetetlen a szike, meg a terápia.

A közel fél év alatt, amíg orvostól rohantam orvosig, rádöbbentem, el kell fogadnom azt a tényt, hogy a test nem csupán a vírusoktól betegszik meg, ahogy addig hittem. Rá kellett jönnöm, hogy a doktorok is emberből vannak, némelyek csak találgatnak, nem biztosak a dolgukban, vagy összetévesztik a tüneteket, és roppant kevés a valóban komoly szaktekintély, de létezik ilyen. Nekem szerencsém volt még éppen időben a megfelelő helyre kerülni, és amikor a jelenlegi orvosom december elején leültetett maga elé, majd elmondta, hogy ő most meg fog engem gyógyítani a legjobb szakértelme szerint. Kivágja, amit ki kell, utókezeléssel eltűnteti az utolsó nyomokat is, de ha nem változtatok az életvitelemen, nem keresem meg a betegségem lelki okát, és nem oldom meg azt, akkor egy év múlva ugyanitt találkozunk ugyanígy, farkasszemközt az onkológián. Hiszen a lelkünk ápolása miért volna elhanyagolható a test karbantartása mellett? Ugye senki nem gondolja komolyan azt a választ, hogy azért, mert a lelkünk egy láthatatlan, megfoghatatlan dolog?

Így indultam el a gyógyulásom felé, s bár még hosszú az út, és rengeteg dolgot kell elengednem a múltamból, ma már határozott lépésekkel haladok a valódi élet felé, aminek azt hittem, a birtokában voltam eddig is, de szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy eddig az egész létezésem csupán komédiázás volt. És lássuk be, az életünk nem holmi operett, még ha olyan nagyon hangzatosan is cseng mindez abban a néhány dalban.

                                                                                                                       Szentesi Éva - Rúzs és Tükör

• napló te vagy a felelős a testedért

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!