Lehetsz haragos, dühös
Milyen rétegek alá kell ásni, hogy elkezdjünk kapcsolódni magunkhoz. És ez fájdalmas e? Nos, már nem annyira, mint amikor még a drámatagozat nélkülem nem létezhet volna.
Most kicsit fizikálisan viszont igen, azt hittem valami köríves rúgással kirúgom magamból az elmúlt 34 évem beszorult frusztrációját, minden dühével, haragjával együtt, de az első rúgásnál fájt, ami engem nem rettentett el csak 4-5 után, hiába ezen életemből a küzdősportok kimaradtak, így maradt az ököllel püfölés. És még mielőtt mindenki aggódni kezdene a családom és környezetem testi épségéért, ők jól vannak, csak csupán ma egy dühöngő napos programon voltam. És nagyon jó volt.
Ahova én megérkeztem a nap végére, bár elég sok porcikám sajog, mégis a szexuális energiám, alig fért be a nappaliba…..és ilyenkor beigazolódni látszik, hogy mennyi mindent, eltemetünk magunkba, jó mélyre. És, hogy miért, mert így tanultuk, ezek a mintáink, a szüleinktől, meg az ő szüleiktől és így tovább. Megtanultuk, hogy, ha hisztizünk, akkor rosszak vagyunk, pedig csak valamit szeretnénk, és tudod így 3 gyerkőccel nekem sem könnyű ezen változtatni, én is ezt tanultam, de elhatároztam, hogy nekik jobbat akarok, így hát csinálom. És, hogy mit is?
Megengedem nekik, a haragjukat, a dühüket, és megtartom közben őket, szabad nekik kommunikálni a szükségleteiket. És, hogy ez nem könnyű, ez tény, mert ami elméleti síkon működik, meg ideális anyákkal és apákkal, az egy dolog, de itt a való életben én nem mindig az ideális anya szerepében tetszelgek, sőt. Én egy valódi anya vagyok, a sok negédes rózsaszín szar nélkül. És akkor mégis, minek csinálom, elsősorban magamért, mert ha én jól vagyok, akkor az egész család jól van. És, hogy az ő életük már könnyebb legyen legalább ezen aspektusából mindenképp. De és jön a gyakorlat…… a legnagyobb gyermekem rögtön jól reagál, ha a hisztijére, ölelést kap, és még ki is lélegezzük ezt. A középső gyerkőcöm már kicsit nehezebb őt csak öleléssel és anya közvetlen közelségével lehet megnyugtatni, de ez is megy. Az esetek többségében, de mi van a 2-3 év közötti legkisebbemmel, na, ő most a legkeményebb dió, ő eltol magától a hisztikor, tartom igy a teret, és várok, amíg közel enged, mert előbb utóbb megteszi. De lehet, hogy előtte még bepróbálkozik és kéri apát is, hogy ő is biztosítsa a figyelméről.
Tessék, lehet így is…. Jogod van a dühödhöz!
Legyen szép napotok, és szeressétek egymást!
Próbáld ki, hogy odamész a családod tagjaihoz, és csak úgy megöleled! Tapasztalj!
Ölellek
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez