Lehetek valaha elég jó? - Tényleg nárcisztikus az anyám?
Minden anya szereti a gyermekét, minden anya a legjobbat akarja szíve legdrágább kincsének. Legalábbis elviekben így mennek a dolgok. Aztán a kevésbé szerencséseket egyszer csak arcul csapja a valóság. Merthogy nem minden szülő alkalmas a szerepére és saját sebzettségük okán, bizony rengeteg fájdalmat tudnak okozni az állítólagosan imádott csemetéiknek.
Így van ez például a narcisztikus szülőknél is. Bármennyire is tabu erről beszélni, bizony szép számmal akadnak olyan delikvensek, akik bár tagadják, de sikeresen traumatizálták egy egész életre a saját gyerekeiket, akiknek osztályrészük egy tátongó lyuk a lelkükön és a belső hang, ami folyton azt szajkózza: soha nem lehetsz elég jó. Nekik íródott Dr. Karyl McBride – Lehetek valaha elég jó? A narcisztikus anyák lányainak gyógyulása című könyve.
Aki személyesen is érintett a témában, vígaszra lelhet ebben a kötetben. Bár igaza van azoknak is, akik azt mondják, olvasással nem lehet segíteni magunkon, mégis tévednek abban a tekintetben, hogy a gyógyulás első lépése mégiscsak az, hogy egyáltalán fel tudjuk ismerni a problémát. És ebben igenis sokat segíthetnek a könyvek, pláne, ha olyan szakértők írták, akik mögött sok éves tapasztalat áll és McBride esetében ráadásul személyes érintettségről is beszélhetünk.
Könyvében részletesen bemutatja a nárcisztikus szülők jellemzőit, viselkedési módjait, a sebeket, amiket gyermekeiknek okoznak és számos történetet is olvashatunk a témában érintett nőktől, akikkel sok éves munkája során mélyinterjúk százait készítette el. Nem könnyű olvasmány, de aki valóban szeretne tenni önmagáért, annak nincs könnyebb út. Vagyis van, csak nem biztos, hogy érdemes homokba dugott fejjel leélni egy életet.
a jól nevelt lányok nem utálják az anyjukat, és nem beszélnek ezekről a rossz érzésekről
Abban a néhány könyvben, ami magyarul is megjelent a témában (Szülősebek, Mérgező szülők, Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei, Anyaseb) mindig nagy hangsúlyt kap az a tézis, hogy nem célunk a szülők hibáztatása. Felnőttként egyetlen célunk van: megérteni a miérteket és megtalálni a hogyanokat a továbblépéshez. A rossz hír az, hogy ez egy egész életen át tartó munka. A jó hír az, hogy lehet enyhíteni azokon a fájdalmakon, amiket ezek a szülők okoztak és meg lehet tanulni úgy élni, hogy a múltunk ne nyomorítsa meg (teljesen) a jövőnket.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez