Lehet, hogy jobb soha, mint későn - 73 évvel ezelőtt született Petri György
Petri György József Attila- és Kossuth-díjas költő, műfordító, újságíró volt, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 1998-ban gégerákot diagnosztizáltak nála, és 2000. július 16-án hunyt el, 56 éves korában. 2010-ben az N&N Galéria Alapítvány alapította meg a Petri György-díjat, amelyet minden évben a születésének évfordulóján adnak át olyan tehetséges fiatalok költőknek, íróknak és drámaíróknak, akiknek még nem jelent meg önálló kötete. Mi a kedvenc verseinkkel, versrészleteinkkel emlékezünk rá. Lehet folytatni a sort!
Igyekszem kivonulni az életedből,
nesztelenné halkulni, lábujjhegyen
létezni, zokniban, a kulcsot puhán
fordítani a zárban, mint a betörő.
Igyekszem – ugyanakkor –
megtapadni is rajtad, mint a tapló,
élősködni rajtad, mint a fakín
(ismertebb nevén: fagyöngy).
Ideje volna felnőtté válnom.
Jobb későn, mint soha. Habár?
Lehet, hogy jobb soha, mint későn.
Esik. Reggelre megint csúszós lett az út:
kásajég vagy tükörjég.
Megnézhetjük, vagy nem nézhetjük meg magunkat. - Házasságterápia
Csak ne lenne annyi eszem,
ebben az őszben, ahol magam teszem-veszem,
és növök (majd meglátjuk mire), mint a gyom.
Vagy bízzunk, hogy egy kandi szem
azért leskel reánk,
és nincs hiába semmi sem? – Isten szeme mindent lát (részlet)
A rosszból csírázik az egyedüli jó:
halaszthatatlanná lesz a halogatható.
Ha meghal az ember, nem lehet már halottabb:
vége a méricskélésnek, a fokozatoknak.
Viszont eldöntheti: hamvad vagy porlad.
(Föltéve, hogy rendelkezett evégett.)
S miközben korhadni kezd (vagy elégett),
megy tovább a földi gyarló gyakorlat:
sürgünk-forgunk serényen, mint a férgek.
Nem is utolsóak ezek az utolsó napok:
csomagolás, lézengés, várni a vonatot,
még egy kávét, sört, szendvicset, konyakot,
talpunk alatt vakító, friss sóder csikorog;
és hülő tündöklésben:
a poros muskátlik, piros padok. – Szezonvég
Csak egy dologhoz van érzékem, ahhoz,
hogy fölleljem az életben mindazt, ami rossz.
Talán érzékem sincsen, csak eszem,
hogy tudjam: bármit teszek, rosszul teszem.
A labirintusból kiút nincs: csupán céltalan tovább.
Elvágom Ariadné fonalát. - Labirintus
No de azért: Mi lesz?
Mégis mi lesz?
A kérdés
megkerülhetetlen
és megválaszolhatatlan.
A rög
hömpölygeti magát
lassan és (nem: de!)
biztosan
a szív felé. - Valami ismeretlen (részlet)
Nagy kérdés: hogy lehet tovább
rontani a javíthatatlant;
a körülmények mostohák,
s alulról fűtik már a katlant.
Egy rossz ötlet egyszer „bekattant”,
lendkerék forgatja magát;
tudjuk mindennek az okát,
megbontjuk a megbonthatatlant –
Mint a bohóc vagy mint a pék,
mindenki tudja szerepét,
ki zsemlét süt, ki viccet el
– nagy mulatság lesz így az élet –
miért is van, hogy mégis félek?
Kérdezek. Senki nem felel. - "Jövőkép"
Az vagy nekem, mi seggnek a tenyér:
hol símogat, hol üt
(új gép: alig lelem az ü-betűt);
mi szemnek a nap, szájnak a kenyér:
mindennapi és szembesüt.
Kedélyem így mostanában fanyar,
talpam alól az út: kifut.
Holott én azt hivém, egy-két kanyar
még így-úgy kijut.
(Nem arra gondolok, amire te nem.
Jaj, el se kezdjük! Édes Istenem!
Róla még lesz szó. Szögletes zárójelben
– ami nincs a gépeden.) - Az vagy nekem (részlet)
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez