Köszönöm, hogy vagy nekem!
Furcsa érzés a feltétel nélküli szeretet. Furcsa, de nagyon jó érzés. Szeretni úgy, hogy legyen a másik akármilyen, mindig ott leszünk mellette. Akarom, hogy tudd, ilyen vagy Te, nekem.
Sokszor volt, hogy az agyadra mentem, de azt hiszem ez valahol normális azoknál az embereknél, akik együtt élnek. Sőt, akikkel akármennyire is összeveszünk, akkor is örökre ott marad a kötelék. Nem számít, hogy mi történik, hiszen testvérek vagyunk és leszünk mindörökké.
Én a tiéd, te az enyém. És akármi lesz, bármi legyen, mindig szeretettel gondolok majd rád. Azt hiszem, mi ketten nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen az élet nem kényszerített minket arra, hogy távol legyünk egymástól. Nem kellett különböző családban felnőnünk. Nem kell most sem repülőutakat megtennünk, ha látni szeretnénk egymást. Megnyugtat a tudat, hogy elég csak felemelnem a telefont és a te hangod válaszol majd, és tudom, hogy bár sokszor valóban az agyadra megyek, mégis örülsz, hogy én vagyok a vonal túlsó végén.
Szeretem, hogy olykor elég csak egymásra néznünk ahhoz, hogy tudjuk, mit gondol a másikunk. Hogy néha könnyeket nem sajnálva, hangosan nevetünk azokon a vicceken, amiket más úgysem érthet. Szeretem, hogy imádod a disznóvicceimet, és elfogadod, hogy sokszor káromkodom. Hogy tudod, nem szeretem a fagyit, és hogy elviseled azt az arcomat, amit még sokszor én magam is utálok.
És ne haragudj, amiért titokban mindig elloptam a legjobb felsőidet, de hidd el amiatt volt, hogy csak fele annyira menő lehessek, mint amennyire téged annak láttalak.
Szeretem és hálás vagyok azért, hogy veled nőhettem fel. Hogy téged utánozhattalak, amikor kislányként fogalmam sem volt, hogy mit jelent a divat, a sminkelés, vagy a barátkozás. Köszönöm, hogy sírhattam a szobádban, a párnádon szemfestékfoltot hagyva, amikor kidobott az éppen aktuális életem szerelme. Köszönöm, hogy soha nem mondtad azt, hogy rossz vagyok, még akkor sem, amikor tudtad, hogy én hibáztam. Inkább szidtad velem együtt a „rohadékot”, amiért mással van, más kellett neki.
Köszönöm, hogy ott voltál, amikor senki más nem viselt el. Hogy fogtad a kezem, amikor én el akartalak téged is lökni. És köszönöm, hogy megmaradsz nekem, mert nálad jobb nővért sosem kérhettem volna. Hát köszönöm, hogy vagy nekem!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez