Köszönöm, hogy megmutattad, milyen ne legyen egy szerelem soha
Köszönöm, hogy megmutattad, milyen nem legyen egy szerelem. Felnyitottad a szemem a saját vágyaimról és ezért ha hiszed, ha nem, hálás vagyok. Most már tudom, hogy a szerelemnek nem arról kell szólnia, hogy félek kifejezni az igényeimet, hanem arról, hogy megnyugodhatunk egymás mellett. Arról szól, hogy a minimumnál többet kapjunk és adjunk is.
Köszönöm, hogy megmutattad, hogy milyen szerelem az, amire nincs szükségem. Köszönöm, hogy felnyitottad a szemeimet azzal kapcsolatban, hogy egy szerelem soha nem arról szól, hogy én mindent háttérbe szorítok, és elnyomok. A szerelemnek nem arról kell szólnia, hogy félek kimutatni az érzéseimet, kimondani a gondolataimat.
A szerelem nem arról szól, hogy vajon meglepnek-e virággal, ha rossz napom van, hanem arról, hogy a rossz és a jó napokon is egymás mellett állunk. A szerelemnek nem arról kell szólnia, hogy remegjen a gyomrom, vajon mikor lécel le a másik, hanem arról az érzelmi biztonságról, ami stabilitást ad.
Köszönöm, hogy lehetőséget adtál arra, hogy megtanuljam, mit jelent elengedni valakit, aki nem tesz boldoggá. Elengedni valakit, aki mellett egyetlen percig sem éreztem magam biztonságban, vagy éppen elég jónak. Örülök, hogy megtanultam elengedni egy olyan valakit, aki nem úgy szeret engem, ahogyan azt megérdemlem. Köszönöm a lehetőséget, hogy elengedhetlek, mert így helyet tudok adni valakinek, aki majd mindezt a megfelelő módon teszi. Helyet tudok adni a szívemben valakinek, aki biztonságot nyújt, aki szeret olyannak, amilyen valójában vagyok. És aki soha nem fogja azt éreztetni velem, hogy túl sok vagyok, vagy éppen túl kevés.
Köszönöm, hogy megmutattad, mennyire fontos számomra, hogy saját magamnak otthont teremtsek, hogy megnyugvást találjak a saját egyedüllétemben. Köszönöm, hogy megértettem általad, hogy talán én magam is lehetek a saját lelki társam, aki mindig ott lesz nekem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez