Köszönöm a rossz napokat!
Köszönöm a nehéz napokat, a fájdalmat a mellkasomban. A fejemben és lelkemben zajló káoszt, a hullámokat, a hegyeket és völgyeket. Köszönöm az éjszakákat, amikor nem tudtam aludni, mert a a szívem gyorsabban vert. Köszönöm az elárasztó könnyeket. És köszönöm, hogy akkor még nem értettem miről is szól ez az egész.
Köszönöm az Életnek, hogy megengedte, hogy végigmenjek ezeken a folyamatokon, hogy fájdalmasan finomítottak engem is a tűzön. Köszönöm, mert arra késztettek, hogy rájöjjek, milyen erős is vagyok valójában.
Köszönöm a sötétséget - a hiányzó csillagokat, a zárt ajtókat, a nem-szavakat, a végeket. Köszönöm, hogy időben jeleztél, hogy nem számítottam egyeseknek, mielőtt túl késő lenne. Köszönöm, hogy a csalódások miatt hagytál sírni. Köszönöm, hogy megmentettél engem, mielőtt az épület összeomlik. Köszönöm azoknak az embereknek, akik úgy gondolták, hogy nem vagyok elég jó - mert ez csak azt jelentette, hogy valaki másnak, valami másnak, valaki másnak az vagyok, az leszek. Köszönöm, hogy hagytál botladozni, miközben üldöztem azokat a dolgokat, amelyekről te már rég tudtad, hogy azokat nem nekem tervezték, mert ekkor rájöttem, hogy nem minden elutasításnak kell fájnia, nem minden harcot kell megnyerni.
Köszönöm a szenvedést - Köszönöm, hogy ráébresztettél, mennyire sebezhető vagyok. Mert idővel ebből erőt tudtam kovácsolni. Köszönöm az ismétlődő pofonokat, kellett a lecke, mire megtanultam, hogy mindig ugyanazt fogom kapni, ha képtelen vagyok változtatni. Köszönöm neked Élet, hogy engedted, hogy felismerjem, én vagyok az egyetlen, aki képes arra, hogy megjavítsa magát.
Köszönöm a kitérőt - a vándorlásért, amely zavart okozott, a zavart, amely bizonytalanságot okozott, a bizonytalanságért, amely miatt térde borultam sokszor. esett a földre. Köszönöm, mert mostanra már pontosan tudom, hogy te sokkal jobban tudod, hogy mi a jó számomra.
Köszönöm a fájdalmas igazságot - azért is köszönetet mondok, hogy az arcomba toltad az összes hazugságot, amelyet hallani sem akartam, és felnyitottad a szemeimet.
Végezetül pedig köszönöm az összes leckét, amit rám mértél, mert így változtam és nőttem fel ahhoz, amit az igazi életnek nevezünk. Erősebbé és szilárdabbá váltam. Köszönöm ezt neked, Élet! Minden megérte!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez