Korkülönbség, tényleg szàmít?
“A kor az csak egy szám. “ - szokták mondani. Manapság már rendkívül színes a társadalmunk, és igen eltérő a korosztályokon belüli gondolkodás is. Nincsenek beskatulyázott - életkorból adódó társadalmi elvárások. Ha csak egy szórakozóhely vendégeinek életkorát vezetném fel egy számegyenesen, már az is rendkívül jól tükrözné, mennyire színes a skála.
Évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy huszonévesen valaki nőkènt ne a gyereknevelésnek szentelje az èletèt, ahogy az is, hogy nála jóval idősebb férfival létesítsen kapcsolatot. Azok, akik az akkori társadalmi elvárásoknak nem tettek eleget, egyenes úton számíthattak a közösség rosszallásàra.
Ma viszont, azt, hogy ki - hol tart az életében nem a kor határozza meg, sokkal inkább a tapasztalat, az egyén, és az életút. Szabadabban, és bátrabban dönthetjük el mi magunk, hogy milyen életet szeretnénk élni, akarunk- e gyereket, vagy a munkának szenteljük az életünket.
Gyakran találkozhatunk olyannal, hogy korcsoporton belül eltérő élethelyzetben vannak az ismerőseink, barátaink. Épp ezért a társkeresés, párválasztás tekintetében is igen eltérő számokat tapasztalhatunk.
De vajon tényleg számít egy kapcsolaton belül, hogy ki hányadik évét tapossa a “kornak nevezett létrán”?
Véleményem szerint, éppen a társadalmi átalakulásnak köszönhető, hogy egy egészséges kapcsolatban nem döntő tényező az, melyik fél hány éves. Persze, a nagy szélsőségek sosem működnek, ahogy az élet más területén sem, de a korábban elképzelhetetlennek hitt 10-20 év korkülönbség manapság már teljesen természetes egy kapcsolaton belül.
Nem az a fontos, melyik fél hány éves, sokkal inkább az, milyen életút és tapasztalat van mögötte.
Az egyén, a személyiség, a jövőbeni tervek azok, amelyekben a kèt fél elképzelésének találkoznia kell, de a kor már kevésbé releváns tényező.
Lehet, hogy a saját korosztályomon belül egyszerűen senki nincs a környezetemben, aki ott tartana ahol én, de a mai Világban már az is előfordulhat, hogy tőlem fiatalabb generáció küzd ugyanazon problémákkal, amikkel nekem is szembe kell néznem. Más - más csomagot cipelünk, sokkal színesebb és változatosabb életút van mögöttünk, mint amikre az elődeinknek évtizedekkel ezelőtt lehetőségük volt. Épp ezért, könnyen előfordulhat, hogy valaki olyan mellett érzem a lelkem “ haza találását “, aki korban korántsem ott tart, ahol én. Viszont, ha az életünk pályáján hasonló szinten járunk, akkor remek társai lehetünk egymásnak a jövő útvesztőiben. Együtt fejlődhetünk, formálódhatunk. Kölcsönösen segíthetjük egymást a nehéz napokon, és ehhez az égvilágon semmi köze nincs a számoknak. Ez puszta kémia, érzelem, szív és lélek.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez