Kontrollmánia: Támadás vagy önvédelem?
A kényszeres kontroll, másnéven irányításmánia mögött mindig félelem lakozik. Ezen félelem gyökere szerteágazó lehet. Ide sorolhatóak különféle gyermekkori traumáink, félelmünk az elhagyatottságtól a jelenben, esetleges fájdalmas nehéz szituációk elől való menekülés.
Félelem attól, hogyha megmutatjuk sebezhető oldalunkat kiszolgáltatottá válhatunk, valamint fájdalom érhet bennünket. Kifejezetten gyakran ered ez olyan típusú gyermekkori bántalmazásból, aminek okán szembesülnünk kellett szégyenérzettel, elutasítással, kilátástalansággal. Esetleg a szülő nem tudott biztonsággal jelen lenni sem fizikailag, sem érzelmileg a gyermek életében. Talán az otthon fogalma sosem jelentett igazán biztonságot, stabilitást. Vagy akár a szülői szerepvállalás hárult hibás módon a gyermekre.
Ez egy abszolút természetellenes folyamat, amelyben a gyermek a teljes elveszettség érzésével kénytelen szembekerülni. Eszeveszett módon igyekszünk a saját életünkben biztonságra lelni, a külső tényezők folyamatos kontroll alatt tartásával. Pontosabban ennek az illúziójával. Tévesen azt gondoljuk, hogy a külső világra és környezetünkben levő emberekre gyakorolt hatásunk és szabályozásunk által megteremthetjük belső biztonságunk, valamint nem érhet minket baj. Ez azonban egy légvár, hamis megnyugvás. Annak ellenére, hogy az egyik legtermészetesebb dolog az ember életében a biztonságra való törekvés.
Jól láthatjuk ezt a Maslow piramisban is - az 50'es években Abraham Maslow által kidolgozott emberi szükséglethierarchia elmélete - ahol rögtön a fiziológiás szükségletek után, a védettség érzése áll a második helyen. Nem is beszélve arról ha komoly törés ért minket életünk ezen szegmensén. Ez egy természetes önvédelmi reakció, aminek a negatív következményei súlyosabbak lehetnek, mint a hozzáfűzött reményeink. Annyira ragaszkodunk az ideához, hogy külső tényezők irányítása által visszanyerhetjük az elveszett biztonságérzetünket, hogy észre sem vesszük mennyi kárt okozhatunk ezzel önmagunknak és kapcsolatainkban. A félelem megbénítja a józan ítélőképességünk valamint gátol a helyes döntéshozatalban fontos szituációkban. Akár olyan negatív irányba is lökhet minket, amelyek mentén viselkedésünk káros lehet másokra, valamint önpusztító magatartás is eredményezhet. Irracionális mennyiségű időt tölthetünk felesleges aggódással, amivel egyidőben elvisszük a fókuszt saját énünk felfedezéséről, önismeretünk kibontakoztatásáról.
Kizárólag hátráltat, gátol és blokkol minket. A cél stratégiák kialakítása arra, hogyan menedzseljük az élet kiszámíthatatlanságát. Az erre adott pánik reakciót felválthatja az önmagunkra való összpontosítás. Valójában a vélt kontroll sem óv meg minket a váratlan, számunkra fenyegetettséget jelentő helyzetektől.
A gyógyulási folyamat elengedhetetlen eszméi lehetnek a következők:
- Felfedezni a múlt kondícióit és hiedelmeit önmagunkról, kapcsolatainkról és a minket körülvevő világról
- Összebarátkozni énünk olyan részeivel, amelyeket eddig akár magunk előtt is eltagadtunk / elutasítottunk.
- Nem hallgatni bénító, negatív, önsorsrontó gondolatainkra.
- Gyakorolni a megbocsátást,leginkább önmagunk felé
- Megtanulni nem azonosulni mások ránk kivetített projekcióival
- Visszavenni az uralmat saját érzéseink felett. Legyen szó örömről, bánatról, haragról vagy dühről. Valamint címkék használata nélkül megélni ezeket. Minden érzés megengedett.
- Elfogadni, hogy néha a megbocsátás egyszerűen egyenlő azzal, hogy a múltat már nem tudjuk megváltoztatni
- Bátran megélni a sebezhetőségünk, felvállalni a lehető legautentikusabb énünket magunk és mások előtt
- Önelfogadással megtörni a szüleink által belénk ivódott szégyent és trauma köröket
- Fájdalmas veszteségekkel járó folyamatok árán is hűnek maradni önmagunkhoz és döntéseinkhez
- Megengedni magunknak a gondolatot hogy a legsötétebb óráinkban, A legkevésbé összeszedettebb pillanatainkban is ugyanúgy érdemesek vagyunk a szeretetre, nem kell megküzdenünk érte valamint kiérdemelnünk azt. Ha oda tudjuk nyújtani a mankót magunk kezébe sokkal könnyebb lesz helyt állnunk bármilyen bizonytalannak megélt helyzetben is.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez