Klónok háborúja – Miért másolják egymás „stílusát” a nők?
A multikultúra divatja azt üzeni, hogy légy egyedi, viszont az üzenet mögött mégis az rejtőzik, hogy légy olyan, mint mindenki más. Elvégre az egyszerűbb és kényelmesebb. Na meg persze az érem másik oldalán, ott a belső félelem a külvilágtól, hogy mit szólnak majd, amiért más vagy, mint az átlag.
Mondjon bárki bármit, 2017-ben lehetetlen tökéletesen, 100%-ban egyedi stílussal rendelkeznie az ember lányának, ha korlátozottak az erőforrásai. De még akkor is, ha nem azok. Milyen ironikus, hogy abba korba születtünk, amikor elérhető áron képesek lennénk a lehető legkülönbözőbb módon megjelenni, a lehető legkülönbözőbb stílusokban, mégis, ha egy átlagos szombat estén végig sétálunk a Deák téren, szinte csak teljesen egyformán kinéző lányokkal találkozunk.
Néha olyan érzés, mintha az őszi katalógus modelljei invázióra készülnének. A fast fashion márkák két hetente megjelenő új kollekcióikkal elárasztják a plázák üzleteit, egyben elárasztva a tízes, húszas, harmincas korosztály ruhásszekrényeit is ugyan azokkal a darabokkal. Ezen akár fel is lehetne háborodni, de nyilvánvalóan a divat multi cégeknek az a jövedelmező, ha a megcélzott közönség vágyait a legjobban kielégítik. Ezek szerint ez az, amire a mai világban az átlagos vásárlók vágynak.
Mi modern nők – és most tegyük szívünkre a kezünket – igenis állandóan egymást majmoljuk. Lehet azt mondani, hogy ez régen is így volt, és a divatnak és a divat követésének éppen egymás utánzása a lényeg, mégis átestünk a ló túloldalára. Ma már teljesen normális, ha egy 36 éves nő úgy öltözik fel, mint egy 16 éves, hiszen az aktuális trendek szinte mindenkire ugyanazt szabják. A fast fashion akkor is kikerülhetetlen, ha valaki már mániákusan egyedi akar lenni - ami természetesen akkor is lehetetlen, ha korlátozatlan anyagi forrásaink vannak – hiszen olyan mennyiségű kínálat zúdul ránk, hogy a fejünket is alig bírjuk kapkodni. De valóban a mai tömegkultúra és a fast fashion hibája, hogy a nőtársadalom többsége ugyan úgy akar kinézni, mint mindenki más, vagy inkább a miénk?
Elvégre mindenki saját akaratából teszi fel a nyakába a fekete nyakörv pántot – a choker pár hónappal ezelőtt indult rövidtávú diadalútjára - látva, hogy minden más lány is azt viseli az utcán. Egymás majmolásának a hátterében sokszor nem a stílustalanság, esetleg a pubertáskor áll, sokkal inkább az, hogy az emberek többsége fél elhagyni a saját komfortzónáját, és igenis fél különbözni a tömegtől. Milyen érdekes, hogy az a világ, ami minden percben azt sulykolja belénk, hogy különlegesek is egyediek vagyunk, egyben el is várja, hogy mind ugyan olyanok legyünk.
Nem szeretünk kilógni, a csodabogár jelzőtől pedig irtózunk. Belül szorongunk, hogy a külső megjelenésünk miatt kibeszélnek a hátunk mögött. Éppen ezért nem is akarsz más lenni, hiszen a biztos és pénztárcabarát megoldás a kedvezőbb. Vagy mégsem? Talán kilépni a tömegből frusztráló és félelmetes, de mégis a legfelszabadítóbb.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez