Kiszolgáltatjuk a gyermekeinket a neten?
Vajon elraboljuk-e a gyerekünktől a digitális „tiszta lappal indulás" lehetőségét a megosztott baba- és kisgyerekkori fotókkal, élménybeszámolókkal és gyerekszájakkal?
Egy ismerősöm nemrég osztott meg egy érdekes cikket a Facebookon, ami arról szól, hogy az a szülő, aki lépten-nyomon kiposztol mindent a gyerekéről, az olyan kitörölhetetlen lenyomatot hagy ezzel, ami a későbbiekben akár meg is keserítheti mondjuk a tinédzser életét, vagy akár veszélyeztetheti későbbi boldogulását is. De miért is? Mert ma már mindenütt az első lépés, hogy „megguglizzák" vagy a Facebookon utánanéznek az embernek, ha bárhová jelentkezik. Valószínűleg nem is gondolunk arra, hogy amikor örömünkben és - manapság sokakra igaz - megosztási kényszerünk hatására kiteszünk képeket, azt ugyan jó esetben csak ismerőseink látják, kevésbé jó esetben viszont bárki rájuk találhat.
Mintha meztelenek lennénk. Amikor a kép mellé még egy csomó információt is kiszolgáltatunk, akkor az olyan, mintha „meztelenre vetkőznénk", hiszen olyanok is megtudnak rólunk egy csomó mindent, akikkel egyébként eszünkbe nem jutna ilyesmit megosztani, akár évek óta nem találkoztunk, vagy a közösségi oldalon kívül nem is tartunk kapcsolatot. Ismerőseink ismerősein keresztül aztán nincs határa az információ tovaterjedésének. Ráadásul már nem egy algoritmus létezik, ami direkt ezeket az információkat fésüli össze, képeket hasonlít egymáshoz, szereplőket vet össze a hozzájuk kapcsolódó kommentekkel, mindebben nagyban segítenek a tagek, így akár az egész ismeretségi kör is lefedhető az idők során. Ha nem is kifejezetten rossz kezekbe kerül feltétlenül az információ, de például maga a szolgáltató is tökéletes profilt képes kialakítani rólunk, az pedig a mostanában kirobbant amerikai botrányok nyomán ki tudja, hogy hol köt ki. Hackerek 2011-ben kifejlesztettek egy applikációt, ami a szkennelt arcokhoz azonnal neveket és alapvető személyes adatokat társít a mobiltelefonon. Egy arcfelismerő interface-t a Google-szemüvegre is kifejlesztettek már, bár ezt még tilos használni. Ellenben illegális applikációk használatát nem lehet megakadályozni.
Mi lehet a megoldás? Az első lehetőség, hogy hozunk egy alapvető döntést, és nem teszünk ki a gyerekünkről semmit. Ez persze nagyon nehéz, hiszen büszkék vagyunk a gyerekünkre, és mivel mindenki megoszt, nagyon nehéz megállni, hogy épp mi ne tegyük. Nálunk részben a lányom is döntött helyettünk, ő például (egyelőre) nem engedi, hogy feltegyünk róla képet a közösségi oldalra. Persze egy blogoló anya mellett így sem könnyű a helyzet. Ahogyan egyre idősebbek lesznek nem is minden csak a szülőkön múlik, hanem a kortársak, barátok hatásán is. Remélhetőleg addigra sikerül megalapozni egy egészséges tudatosságot, tartózkodást, hogy mondjuk ne minden egyes lépéséről osszon meg tükörbe pózolós, cuppantós képeket. A brit lap cikkírója meghozta az alapvető döntést, „nincs poszt a gyerekről" és ezt az ismerősökben is tudatosították. Ellenben létrehozott minden digitális létezési formát későbbre a kislányának. E-mail címet, közösségi oldalon profilt. Semmiféle tartalom nincs rajta egyelőre, de a szülők azt tervezik, hogy a maga idejében átadják a jelszavakat és belépőkódokat a gyereknek.
Ti milyen módszert követtek, vagy mit tartanátok a legjobb megoldásnak?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez