Kisebbségi komplexus a párkapcsolatban
A következő szituáció biztos, hogy a te életedben is előfordult már legalább egyszer. Állsz a tükör előtt, és a következő mondatot mondod, miközben a randevúdra készülsz: „Tényleg elég szép vagyok? Biztos, hogy fogok neki tetszeni? Elég jó vagyok neki?”
A magabiztosabb nők lazábban kezelik ezt a fajta szituációt. Ugyanis ha még azt is gondolják, hogy felszedtek pár kilót, akkor is hisznek abban, hogy a párjuk így is szereti őket. Ez lenne a normális, pozitív hozzá állás. Azonban a legtöbb nőnél, persze előfordulhat férfinál is, hogy erősebb az a kétely, hogy a kedvese már nem úgy szereti őt, már nem igazán bízik benne. Ezt a fajta bizalmatlanságot többnyire magadban hordozza, mert elsősorban önmagában kételkedik. A kisebbségi komplexus veszélye rengeteg párkapcsolatban jelen van, és nőt, férfit egyaránt megfertőzhet.
A legtöbb kisebbségi komplexus az önbizalomhiányból ered. A párkapcsolatokon belül akkor jöhet létre kisebbségi komplexus, ha a fél kételkedik a saját értékeiben, kiszolgáltatottnak érzi magát a párjával szemben. Nem érzi, hogy egyenrangú felek lennének. Úgy érzi, hogy alárendelt kapcsolatban él, nem hallgatják meg, nem adnak a véleményére, nem tartják szépnek, se hasznosnak. Egyszóval semminek érzik magukat a párjuk mellett. Azonban ezek a kétségek vádaskodásokhoz, később pedig akár veszekedéshez is vezethetnek.
Mivel a belső feszültséget csak egy ideig tudja az ember elnyomni magában, egy idő után sajnos előjön egy bizonyos formában. Még hozzá féltékenység formájában. Mivel kételkedik magában, nem hisz saját magában, így könnyebben képzeli be, hogy a párja flörtöl más nőkkel, vagy férfiakkal, és minden nőben a csábító dögöt, vagy férfiak esetében az adoniszt látja. Ettől a pillanattól kezdve pedig hisztérikus állapotba kerülhet.
A másik véglet, ha nem szól semmit, csak csöndben ül. Az unott, mosoly nélküli arcán rögtön leolvasható, hogy valami probléma van vele. Megesik azonban, hogy bizonyos emberek más módon próbálják kiiktatni magukban a kezdődő kétségeket, és megtesznek mindent, hogy felhívják a párjuk, környezetük, barátaik figyelmet magukra. Megoldáshoz azonban egyik sem vezet.
A kisebbségi komplexust nem lehet korhoz kötni. Általában a gyermekkorban elszenvedett negatív élmények erősen meghatározzák az önmagáról alkotott képet. Ha folyamatosan azt hallgatta, hogy nem volt szép kislány, nem volt okos, nem volt jó a sportban, nem volt tehetséges, akkor azt sok esetben el is hitte, és ezáltal, felnőtt korában is önbecsülési problémákkal küzd. Ez az érzés kortól független.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez