Királynak, Királynő a párja
Sokat eszembe jut nagyszüleim két örökérvényű mondata mostanában. "Királynőnek, Király a párja." "Egy cselédlány akkor sem lesz úrinő, ha kalapot vesz."
Nem, nem felsőbb rendűnek képzelték magukat (bár akár meg is tehették volna a származásuk miatt...) hanem nagyon fontos gondolatmenetet adtak át ezzel a két mondattal. A történethez még viszont az is hozzátartozik, hogy mindig úgy neveltek, hogy az igazi származás nem a rangból látszik, hanem az emberségből és a belső tartásból. Nálunk nem volt származás szerinti osztályozás. Csak belső értékek szerinti.
Sok évtizedbe és két megírt könyvbe telt, amíg megértettem mit is jelent ez a két mondat. És az is, hogy megértsem mit jelent az emberi kapcsolatok vonatkozásában.
Királyok, Királynők, Cselédek és Cselédlányok.
Mitől lesz valaki egyik vagy a másik? Nyilván rengeteg októl függ, de jártamban-keltemben azt tapasztaltam, hogy a legnagyobb nyomorban is vannak Királyok és Királynők, és a legnagyobb pompában is ülnek a vagyon tetején Cselédek és Cselédlányok.
Talán nevezhetném úgy, hogy az élet trónjára, belső értékekkel magukat felküzdők lesznek uralkodók, és az élet értékeit soha meg nem látók, ajándékaival élni nem tudók, örökre cselédek maradnak. Ezek a lehetőségek, és a választás szabadsága, pedig minden lélek számára adottak ezen a csodás bolygón.
A legszakadtabb ruha azon fog fényes palásttá válni, aki hosszú útja után, az élet viszontagságainak viharában is megtartotta a nem ártás és az élet szentségeinek értékét. Aki tudott a bántás helyett szeretetet adni, még akkor is, ha őt nem szerették, és aki a lelket értéknek tekintette. Az, aki lépésről-lépésre volt képes lebontani a hitetlenséget, a félelmet, a kapzsiságot, a szeretetlenséget, az önsajnálatot és átadni magát annak a belső tartásnak ahol az igazi emberi értékek tanyáznak. Végül fényes koronát tehet a fejére, bármilyen körülményekben is él fizikailag. Mert ki a szeretet trónjára ül, az-az élet trónjára ül és lelke tovább él mindenben, amibe képes volt beletenni az értékeket.
Az ki útján az elutasítás, a düh, a gyűlölet, mások kihasználása és bántalmazása mellett döntött, ki félt szeretni, igazat mondani, adni, ha kell veszíteni, ki azt hitte vicces csalni, bántani, nézni mások szenvedését, kiéheztetni mások lelkét, nem látni az élet szentségét, az bármilyen pompában is csak egy Cseléd marad. A nyomorúságos élet cselédje, aminek végén nyomorú halál vár rá. Könnyek között, hol fájdalmasan sirathatja el azt mit elszalasztott.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez