Kibe szeret bele a férfi? Kihez marad hűséges a nő?
Ahhoz, hogy tiszteljünk valakit, jogos elvárás, hogy ő tiszteletre méltóvá váljon, vagyis érdemelje, vívja azt ki. Mindenkinek kell, hogy legyen egészséges önbecsülése, legyen képes határokat húzni, nemet mondani, felemelkedni, koronát igazítani, és ha más megoldás nem marad, kilépni a méltatlan viszonyokból.
A nő, ha szeret, akkor tiszteli férfit. Amikor nem tudja tisztelni többé, megszűnik szeretni. Ha valaki már nem a szívével lát, akkor a másik oldalon meglátja a jellembeli erőtlenséget, az önzőséget, a hazugságot, a taktikázást, a hamis erőt fitogtató erőszakot. És ha már nem a szívével lát, akkor távolodni kezd. Megpillant egy méltóságát, tartását, hitelességét vesztett embert.
Kibe szeret bele a nő? Egy alkalmas földi halandóba, akiért képes sutba vágni az örökösen acsarkodó, feleselő egot. Akiért kiabál, akiért veszekszik, akiért megtanul gondoskodni, és női energiákat mozgósítani. Akire figyel, akiért elsajátítja a többesszám használatát, akiért adakozó, és befogadó lesz egyszerre, akiért kiürült érzelemtankok csordultig töltője lesz. Egy olyan férfiba, akivel nem sérül ez a szerelmes látásmód, a tisztelet kiváltsága. Ne ébredjünk, úgy egy reggelen, hogy aki ott van mellettünk, már nem ismerjük.
Egy érett férfi tudja, hogy egy nő akkor lesz hűséges hozzá, ha felnézhet rá, és tiszteli. Kibe szeret bele a férfi? Abba a nőbe, akire felnéz, akivel „felfelé” szerethet, akivel fejlődhet, akivel úton lehet. Aki a mindene lehet. A társa, a társszerelme, a támogató hátországa, az érzelmi stabilitása, az ágya, az asztala, a választása, a férfias döntése. Mert ha nem volna a nő, akkor iszonyatosan hiányozna. Hiányozna a rózsaszín fogkefe, a kis női hókuszpókuszok a hálószobában, az illat az inggalléron, a széthagyott harisnyák, az eldobált fülbevalók, az előszobában lerúgott magassarkúk, a közös képek a falon.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez