Ki vagy te, Érdekbarát?
A barátság mindent felülír. A barátság szent és sérthetetlen. Nekem igen, de Neked nem volt az, mert az, akire azt hittem mellettem áll jóban-rosszban, az nem volt más csak egy érdekbarát. Mostanra már tudom milyen is vagy valójában. Te, aki jött, látott és elvette, amire szüksége volt.
Érdekbarát, te vagy az? Már a hangodat is alig ismerem meg, hisz oly rég beszéltünk. Talán évek teltek el, mióta utoljára láttalak. De miért is? Ennyire elszaladt volna az idő? Emlékszem már, akkor láttalak utoljára, mikor még minden szép volt és jó. Amikor sínen voltak a dolgok, és mellettem lenned kényelmes volt. Nem kellett a terheimet és a gondjaimat viselned.
Az örök jókedv, vidámság és könnyű pillanatok voltak a kedvenceid. Emlékszem még, mennyire élvezted az önfeledt napokat. Sosem felejtem el mennyi időt töltöttünk együtt, mi a két jó barát. Mindig befértem a naptáradba, és sosem kellett a telefon másik végén könyörögnöm, hogy találkozzunk és beszélgessünk végre. Ahogyan tettem mégis oly sokszor a történetünk végét járva.
Rengeteg közös élmény és megannyi együtt töltött pillanat. Fontos voltál számomra és hittem abban, hogy egy olyan őszinte barátságot, mint a miénk nem kezdi ki semmi sem. Nem hittem, hogy hogy elveszítelek, mert az igaz emberi kapcsolatok alapja a bizalom. Bíztunk egymásban, de az idő telt és nekem szép lassan egyértelművé vált, hogy a szavaid nem állják meg a helyüket. Észrevettem, hogy amint a dolgok kissé nehézkesebbé váltak körülöttem, számodra már nem volt kényelmes. Sorra lemondott találkozók, be nem tartott ígéretek...hát ide jutottunk.
De ne félj Érdekbarát, én nem fogok ártani Neked, mert veled ellentétben én megtanultam már, hogy gerincesnek lenni talán a legfontosabb ebben a világban. Nem foglak sérteni, de hidd csak el, látom az igazságot. Nem felejtek semmit. Ahogyan azt sem, hogy volt idő, amikor minden apró segítséget elfogadtál. Minden olyan alkalmat megragadtál, amikor elvettél belőlem. Nem hiba, már nem bánom ezt sem. És bár csalódtam benned, mégis pontosan tudom, hogy nem én vesztettem nagyobbat.
Pontosan úgy tűntél el az életemből, ahogyan belekerültél, egy szempillantás alatt. Számodra én is csak egy járulékos veszteség voltam, de tudod Érdekbarát az az igazság, hogy tanultam tőled, illetve belőled. Megtanultam, hogy ne bízzak a negédes szavakban. Megtanultam, hogy egy igaz barát mindig mellettem lesz, akkor is, amikor nem minden tökéletes. Nem fog sarkon fordulni és magamra hagyni, ha egy segítő kézre lenne szükségem, mert az igazi barátság nem olyan, mint amilyen a miénk volt.
Ennyi idő elteltével, azt hiszem hálásnak kell lennem mindezért kedves Érdekbarát. Naivságom már a múlté, és az életemben már Te is csak egy vagy a természetes szelektálódás szereplői közül. Viszlát, Érdekbarát, egy nagyon távoli jövőben, ahol majd újra gerincet növesztesz…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez