Kevés a szó
Nehéz úgy írni valamiről, hogy csak az egyik oldalát látod. Nem tudsz az érzésről, hogy milyen ez a fajta várakozás, hogy milyen két szív dobogása. Milyen az a kilenc hónap, hogy izgat a találkozás.
Ahogy, nem tudom, milyen a reggeli rosszullét, hogy lehet egyszerre háromféle dolgot kívánni. Nem tudom, milyen megtudni , hogy mindez miért van. Meglátni a két csíkot egy teszten , vagy kettőn. Nem tudom milyen érzés, ha álmatlan éjszakákat okoz a test változása. Nem tudom, milyen amikor egy új lélek kap esélyt az életre. Még nem tudok írni erről a csodáról, mert nem volt benne részem.
/Dominika és az Anyukája - a kép felhasználása tilos/
De arról igen, hogy milyen, ha az embernek szerencséje van, ha olyan helyre születik, ahol mindent megkap. Ahol a szerepek nincsenek jó helyen, ahol egynek kell kettő helyett teljesíteni, ahol kétszer kell megtenni, amit másnak elég egyszer is. Tudok mesélni az anyáról, aki mindent megadott, anélkül, hogy lett volna férfi mellette. Mert előfordul, hogy nem a megfelelő ember kapja meg a lehetőséget az apaságra, vagy éppenséggel nem tud vele mit kezdeni. De van, hogy az élet helyettesít. Vannak a játékokban kapaszkodók, segítségek. Nos, a Legyen Ön is Milliomos című műsorra talán mindenki emlékszik, ahol három segítséget lehetett felhasználni. Az életben van, hogy csak egy másik ember segíthet, aki ebben a helyzetben ott lesz melletted. Szerencsés vagyok, mert apa nélkül, de két csodálatos nagyszülő segítségével anyukám megadott mindent. Amikor azt mondom, hogy "megvolt mindenem" nem tárgyakra gondolok. Nem, én kaptam az élettől egy anyát, akinek soha nem lehetek elég hálás, mert tisztességgel és becsülettel felnevelt, erő felett kaptam lehetőségeket és anélkül, hogy megtehette volna, Ő MEGTETTE.
Nehéz leírni, hogy huszonhat év mennyi hálát és szeretetet von maga után. Jó, hogy minden évben van egy nap amikor tiszteleghetünk édesanyáink felé. Úgy várom, hogy én is anya lehessek, hogy megtudjam milyenek a fent említett érzések. Szeretnék érezni, újat amit még azelőtt soha. Várom, hogy ez a nap az enyém is legyen, de addig is a hála amit mindenki nevében elmondhatok, nem ismer határt.
Köszönöm a nevetésed, ez az amit először hallhattam. Köszönöm, hogy kilenc hónapon keresztül hallhattam belülről a szíved dobogását. Köszönöm, hogy sok fájdalmat kibírtál azon a napon. Köszönöm a szemeimet, amivel megpillanthattalak és most láthatom az esőt és a szivárványt. Köszönöm a kezeimet, amikkel először téged érinthettelek, amiben majd egyszer a gyermekemet tarthatom. Köszönöm a hangomat, amivel az első szó elhagyhatta a számat - a mai napig vitatott, hogy anya volt vagy mama. Köszönöm az idődet, amit nekem adtál a tiédből. Köszönöm, hogy megdorgáltál, amikor kellett és engedtél amikor lehetett. Köszönöm, hogy nem hagytál elveszni, hogy kamaszként jó irányba tereltél és taníttattál engem. Köszönöm, hogy kitartottál és támogattál engem és egy percig sem hezitáltál, ha döntést kellett hoznod velem kapcsolatban.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez