Két ember között a kötődést az érzelmi elérhetőség építi fel
A kudarc, a szorongás, félelem, a bizonytalanság mind olyan érzelmek kapcsolatainkban, amelyek újból és újból előhívják a kötődés vágyát, és ha ez a szükséglet érzelmi válaszra talál, akkor a kapcsolatban kialakul az élmény: biztonságban vagyok.
Érzelmi biztonság az, hogy a társam megért, elfogad és érzelmileg támogat. Biztonságot jelent, hogy a másik ott van, jelen van, amikor baj van, amikor szükségem van rá. Kiszámíthatóan, empatikusan reagál az érzelmi állapotomra. Ragaszkodását nem köti feltételekhez. Akkor sem hagy magamra, ha hibázom, ha rossz napokat élünk, ha a hűség talpig nehéz, ha nehéz szeretni, ha önmagamat sem szeretem. A legrosszabb formámban is szerethetőnek tart. Érzelmi biztonság az is, ha az egymás társaságában megélt csend nem tűnik szorongatónak. És érzelmi biztonságot jelent, ha egy vita nem kérdőjelezi meg az egész kapcsolat létjogosultságát, és a düh, a harag nem tud kapcsolatunkban elsöprő pusztítást végezni.
A társ azt jelenti, hogy hozzá tartozom, és kölcsönösen számíthatunk egymásra. Az ő szeretete, hogy benne bármikor, feltételek nélkül bízhatok, adja azt a biztonságot, amiben kiteljesedhetek, amiben azzá válhatok, akivé szeretnék. Az anya-gyermek kapcsolati szimbiózistól kezdve testi és lelki kötelékek fűznek össze minket egész életünkön át. És bár a kötelék „másik végén” a személyek változhatnak, az alapkötés mintája nem változik, és a kötődés iránti vágyunk elemi erejű marad. Egy biztonságos, kiszámítható és érzelmileg válaszkész kora gyerekkori kapcsolódás meghatározza a felnőttkori kapcsolódási készséget, de egy kiszámíthatatlan, rideg, elutasító közeg ugyanúgy.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez