Kérlek Nő, figyelj rám egy percre!
Ülj le ide mellém, szeretnék valamit mondani. Ha megengeded, töltök Neked egy finom rosét, vagy a kedvenc proseccódból egy pohárral, mert izgalmas beszélgetésünk lesz.
Az van, hogy még ha nem is mutatom, akkor is tisztában vagyok vele, hogy sok mindent elviselsz mellettem. Nem akarok mentegetőzni, de férfiből vagyok. Sokszor türelmetlenül toporgok amikor készülődsz, és dühös, amikor kicsit késel. Sőt, olyan is akad, amikor nem az alanya, hanem az elszenvedő tárgya vagy az ingerültségemnek. Például amikor fáradtan megérkezve a munkából kitalállak magamnak. Amikor pedig elsírod magad, azzal nem tudok mit kezdeni. Lehet nem is kéne semmit, csak szeretettel át kéne öleljelek.
Tudom, hogy nagyszerűen viseled az összes fiús programot, és nem sértődsz meg, amikor focit, vagy Forma-1-et nézek a tévében, esetleg lemegyek a haverokkal inni egy sört, miközben Veled is lehetnék.
És tudod, én nem hiszem el azt, hogy minden nő aranyásó, csalfa, és született HP, de kérlek te se hidd el minden estben amit látsz. A néha irritálóan nagyképű fazon mögött van valaki, aki el tud érzékenyülni, amikor senki nem látja, aki vágyik a meghittségre akkor is, ha a külvilágnak játsza a macsót, és bizony szeret együtt aludni valakivel akkor is, ha a korábbi életére és kapcsolataira nem ez volt a jellemző. Mert szeretkezni egy nővel, vagy szeretkezni egy Nővel és ölelkezve együtt aludni vele, több mint különböző dolgok. Az első pusztán olyan kémiai reakció, amelynek során két anyag egy anyaggá alakul. Nem kell hozzá szeretet. Persze mindkét esetben lehet forró a csók, fülledt az erotika és izzó a szenvedély, de meghittség és igazi intimitás csak a második esetében lehetséges. Még nekünk, férfiaknak is.
Van, hogy megcsalnak minket is, megsebzik a szívünket a szerelemben, de akkor is szeretünk szeretni, és szeretünk szeretve lenni. Igen, mi férfiak is. És aki nem hagyja, hogy bárki közel kerüljön érzelmileg hozzá, az is így van vele, csak nála beárnyékolja mindezt a félelem. Félelem a csalódástól, az elvesztéstől, a megbánástól, a másiktól, vagy saját magától. Talán éppen azért van nekünk férfiaknak több ezekből a félelmekből, mert a legnagyobb félelmünk, hogy valamelyikre fény derül, és akkor elveszünk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez