Kell a papír a szerelemhez?
A legnagyobb szerelemben is ott a kétely. Ameddig nincs házasság, nincs tényleges felelősség, az ajtó nyitva, bárki elmehet, amikor úgy érzi elég volt. Viszont, ha már felkerült a karikagyűrű, az ajtó bezárult.
Természetesen a zsebedben ott lesz a kulcs, ami az ajtót nyitja, de rengeteg önmarcangoláson kell keresztülmenned, hogy tényleg kiléphess. Hiszek a házasságban, de abban nem hiszek, hogy mindenkinek való a házasság. Vajon tényleg kell a papír a szerelemhez, vagy csak a társadalom akaratlanul is ránk erőlteti úgy, hogy talán észre sem vesszük?
Néhány héttel ezelőtt a legjobb barátnőm a szokásos közös kávézásunk közben bejelentette, hogy a nővére válik. Ahogy a barátnőmmel, úgy a nővérével is közösen nőttem fel, ott voltam az élete minden fontos eseményén, ahogy két évvel ezelőtt az esküvőn is. A hír nem csak azért sokkolt, mert egy közeli ismerősömmel történt, hanem azért is, mert abban a pillanatban elvesztettem minden maradék hitem a szerelemben.
Sosem láttam náluk tökéletesebb és nagyobb összhangban lévő párt, a sors iróniája, hogy Ádám és Éva tényleg úgy élt, mint annak idején elődjeik az édenkertben. Legalábbis csak látszólag. A külvilág számára Éva tökéletes feleség, Ádám pedig tökéletes példája volt annak a bizonyos férfitípusnak, amire mind vágyunk. Csak később tudtam meg, hogy ami túl szép, hogy igaz legyen, az tényleg nem igaz. Ha a szerelem nem tartotta őket össze, majd most a közös lakáshitel és közös kutya összetartja. Két év rossz házasság, tíz év tökéletes párkapcsolat. Vajon tényleg a gyűrű rontja el?
Nem egyedi eset, rengeteg pár nem érti, hogy miért változott meg a teljes életük csak azért, mert kimondták az igent. Hiszen akik az esküvő előtt is együtt éltek, csak egy karikagyűrővel lettek többek, mint azelőtt. De a karikagyűrővel befészkelik magukat a hétköznapokba azok a dolgok is, amikről nem illik beszélni. A felelősségvállalás, a könnyed terv nélküli napok eltűnése, az igazi egyedüllét megszűnése. Még akkor is nehéz megélni azt az időszakot, amikor rájövünk, hogy az Én nincs többé, csakis a Mi, ha egész életünkben erre vágytunk.
Valóban vágyunk a házas életre, vagy csak a menyasszonyi ruha és a nászút csábít igazán? A házasság nem rontja el a párkapcsolatokat, viszont a házassággal együtt járó felelősség sokszor a legrosszabbat hozza ki az emberekből. Nem mindenki kész felnőni a feladathoz, akkor se, ha teljes mértékben úgy gondolja, hogy készen áll. Éva sem állt készen. Csakis a szerelem sajnos nem elég, hogy működhessen egy kapcsolat. A kutya végül Ádámmal maradt, Éva pedig megkapta a lakást.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez