Kell a megfelelő közelség, de a távolság is - Ha szeretsz valakit, adj neki teret
Nem vagyunk ugyanazok, mint húsz éve. A tegnapi énünk is más, mint ma. Te sem vagy ugyanaz és ő sem. Lehet pont az fogott meg benne, hogy annyira más. Tetszett. Rajongtál érte, hogy kiáramló, impulzív, tele ötletekkel, szabad és örökké vidám. Tökéletesen kiegészítve visszafogott, szabályozott világodat. Tőle felvillanyozódtál, új életet kaptál. Teljesen magával ragadott, majd jött a szerelem, amiről nem véletlenül mondják: „vak”. Igen, mert a jót akarja látni és láthatatlanná teszi a kevésbé vonzót. Fókuszod az élményen tart, amit hozzád ad. A másik is pont így lát téged. A racionális, tervező, antiszeleburdi, megbízható énedet. Rád lehet számítani.
Ahogy telik az idő, énünk egyre erőteljesebben láttatja különbözőségeinket, melyek igaz mindig is ott voltak, csak vakká váltunk rájuk. Egyre érezhetőbb, nem vagyunk egyformák. A kérdés csak az, mit kezdünk a nem egyformaságunkkal? Felnagyítjuk és kirekesztődünk, vagy továbbra is képesek vagyunk első számú rajongóként szeretni, miközben saját kiteljesedésünket is megéljük. Mert ne hidd, hogy a „lassú patak, gyors folyó” találkozások egy párkapcsolatban csupán a véletlen műve volna.
Az élet egyensúlyra törekszik. Csiszolódni, tanulni, fejlődni, elfogadni hívó kapcsolatban. Amíg meg nem érkezel. Vagy feladod és mással folytathatod ugyanott… Ezt a munkát egyénileg, mégis együtt kell elvégezni. Húsz év után is ugyanazok vagyunk, mégis mások. A viszonyulásunk változott. Mi lenne, ha megőriznénk korábbi nézőpontunkat, miközben teret engednénk a változásnak? Ha a másik kedvéért feladod álmaidat, mert az neki túl sok, boldogtalan leszel. Korlátozva érzed majd magad, mert nem tudsz a saját tempódban haladni. Kiszeretsz belőle. Ha irányítod, megrekeszted, elbizonytalanítod, elveszed az erejét, hogy „képes legyen”, kiszeret belőled.
Ha szeretsz valakit, adj neki teret, hogy önmaga lehessen. Ha nincs terved, meríts belőle. Ne lebeszélni, támogatni akard, és ne hidd, hogy ezzel elveszíted. Nem fog kevésbé szeretni. Sőt! Emlékezni fog, hogy te voltál a támasza. Ha magadhoz láncolod, fékezed, netán ellököd, mert szerinted nem tud lépést tartani veled, kudarcra ítéled a kapcsolatot. Ne elé helyezd céljaidat, hanem vond közös nevezőre. Jó csapattá kell váljatok, hogy ne kopjon ki életetekből a szeretet. Közös célok nélkül a kapcsolat halott. Ha szeretsz valakit, áldozatokat hozol. Az ő öröme, a te örömöd is. Ha életébe bekopog a lehetőség, ne félj, és ne értékeld le magad. Most ő húz. A változás jó, az együtt változás még jobb. Mindketten nőhettek benne, van elég hely. Olyan kevesen tudnak segítő támogatást adni.
Ha ilyen társra lelsz, becsüld meg! De legfőképp válj azzá. Visszakapod. Próbáld ki!
További írásaimat a honlapomon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez