Kávézzunk együtt - Egy női karrier és a belső hit ereje
Fejvadász és karrier tanácsadóként évek óta követem Kovács Ági szakmai karrierjét, amely inspiráció és jó példa lehet sok Nő számára. Szakmai pályafutása és életfelfogása kiváló példa arra, hogy felsővezetői karrier mellett is lehet teljes életet élni. Bízom benne, hogy Ági karrier váltásainak egyes szakaszaiban, a közös beszélgetéseink és munkánk kellő támogatást adott. Fogadjátok szeretettel a vele készült rövid interjút.
Hogy indult el a nemzetközi karriered?
Ez egy érdekes történet, mert annak ellenére, hogy több irányból is olyan visszajelzéseket kaptam, hogy ha a szülési szabadságom 6. hónapjában nem fogadom el az akkori munkáltatóm által ajánlott házon belüli kinevezést, akkor jó eséllyel vágom el a karrieremet.
.. hát nem fogadtam el a lehetőséget, mert nem szerettem volna 6 hónap után visszamenni, 2-3 évet terveztem otthon tölteni a kislányommal.
Visszatérve a kérdéshez, bár rengeteg több országra kiterjedő projektet vezettem korábban is az igazi nemzetközi karrierem 3 év szülési szabadságom után kezdődött, amikor egy nemzetközi fejvadász keresett meg a lehetőséggel, hogy a Mondelez keres egy Regionális Sales Development Directort, Svájci bázissal.
Szerencsémre a pozíció közvetlen főnöke egy amerikai férfi volt, aki az egyéni képességet és a gondolkodásmódot nézte a kiválasztás során és cseppet sem zavarta, hogy kisgyerekes anyuka vagyok.
Megkaptam a lehetőséget, elindult a nemzetközi karrierem, aminek az első állomása a Mondelez Svájc-i központjában töltött 5 év volt.
Mesélj egy kicsit a kezdetekről, hogyan élted meg ezt a váltást?
Sok kétséggel és egy kis félelemmel indultam neki. Például, hogy hogyan fognak elfogadni, kelet európai nőként?
Nagyon kedves emlékeim egyike, hogy az első napomon a csapatom, egy csokor virággal és egy cetlivel fogadott, amire magyarul ez volt írva: “szeretettel köszöntünk “ Ami nyilván nagyon sokat segített.
Természetesen vannak / voltak valós fenntartások is, amikor nem volt szívélyes fogadtatás és bizonyítanom kellett, hogy elfogadjanak.
Hogyan oldottad meg ezeket a kihívásokat?
Meggyőződésem, hogy minden helyzetben meg kell találni az együttműködési pontokat.
Voltak esetek, amikor megelőlegeztem olyan szintű bizalmat, aminek adott esetben még nem volt ott az ideje. De hittem, hogy pozitív, konstruktív hozzáállással ezek a falak le tudnak dőlni – az ilyen helyzethez ismét kell a hit és a reziliencia. Tapasztalatom szerint vannak befogadóbb és kevésbé elfogadó kultúrák, de idővel mindenhol el lehet érni a célokat. A pozitív hozzáállás pedig megkérdőjelezhetetlenül pozitívan hat az üzleti eredményekre is.
Mik voltak az erőforrásaid, amiket mozgósítani tudtál a nehéz helyzetekben?
Az Empátiát hangsúlyoznám ki, fontos megérteni, hogy mi az egyén helyzete, miért nehéz neki, amit kérsz tőle. Már az egy nagyon nagy pozitívum, ha meghallgatod és figyelsz rá, ami önmagában csodákra képes.
Mindig is nagy energiát fordítottam arra, hogy megismerjem az embereket, a valós problémákat és az Ö egyéni motivációjukat.
Én egy nagyon sikerorientált ember vagyok és ez nagyon erős motivációt adott az ilyen helyzetekben is. Fontosnak tartom a fókuszt a pozitívumon tartani és nem engedni, a negatív vagy nehéz helyzetekben sem elveszíteni a célt és a hitet. Az én erőforrásom az erős tudatosság, eredményorientáltság.
Melyek voltak a szakmai mérföldkövek és fordulópontok?
A Mondelez egy óriási lehetőség volt számomra, sokkal nagyobb dimenziókat nyitott meg üzletileg és az egyéni fejlődésem tekintetében is. Új piacokat, nagyságrenddel nagyobb üzleti felelősséget, kulturálisan színes csapatokat és azok összhatását az üzletre.
Volt olyan nemzetközi pozícióm is, amit kifejezetten nem szerettem, de ahhoz, hogy továbblépjek az a pozíció kellett. Ennek köszönhetően kaptam lehetőséget arra, hogy értékesítési háttérrel egy DACHCEE Marketing igazgató pozícióba kerüljek.
Ez a pozíció szakmai szempontból óriási mérföldkő volt, aminek köszönhetően a Sió-Eckes hazai Ügyvezető Igazgató pozíciójára jöttem haza, amit egyértelműen a nemzetközi szofisztikált cégeknél eltöltött évek alapoztak meg.
Az egyik legnagyobb sikernek élem meg a Sió hazai ügyvezetői tisztségét. Teljes kulturaváltás és innováció, sikeres termék bevezetések és az üzleti eredmények pozitívba fordítása történt meg, amelynek köszönhetően kerültem a Nemzetközi Igazgató tanácsba.
Mindemellett Anya vagy, hogyan tudtad ezt összehangolni?
Az ilyen szintű pozíciónak az összehangolása mindig egy csapatmunka. Az egyik legnagyobb dilemma, hogy mennyit adsz és mennyit veszel el a gyereked életéből egy felelős pozícióval. Hogy csináljam jól? Én egy alapelvet fogalmaztam meg magamnak, amihez mindig tartottam magam: a gyerekem minden fontos eseményén ott leszek!
Ennek eredményeként volt olyan, hogy Párizsban egy prezentáció közben álltam fel és indultam a reptérre, hogy hazaérjek az anyák napi eseményre. Ezt a megközelítést meglepően jól fogadták a kollégáim és főnökeim és mondhatom, hogy egyfajta tiszteletet vívtam ki és nem utolsó sorban a gyerekem előtt is van egy jó példa. Ezzel együtt ez nehéz, mert ez a környezet egy férfias világ még mindig. Egy vicces példa, hogy a német Igazgató tanácsban a székek 2m-es férfiakra voltak tervezve, amiben nem ért le a lábam.
Visszacsatolva a képesség és gondolkodásmód alapján történő kiválasztásra, Neked mint vezető mi erről a véleményed?
Azt gondolom, sőt tapasztalom, hogy a mai napig sok esetben probléma a kiválasztásoknál a meglehetősen egyoldalú, konzervatív megközelítés amely korábbi hasonló konkrét tapasztalatokat keres akár még egy start-up, agilis vállalati kultúrában is.
Véleményem szerint sokkal fontosabb a tanulási képesség és a motiváció, természetesen a szükséges a releváns szakmai tapasztalat mellett, de ennek is vannak skálái. Nem lehet akadály, például ha valaki részmunkaidőben dolgozik, vagy épp szülési szabadságról jön vissza – mindig is hittem és hiszem, hogy azért mert van egy aktuális élethelyzet, az nem jelentheti azt, hogy itt a vége a karrieremnek.
Mennyire volt tudatos a Te esetedben a karrier tervezés?
Csak részben volt az és azt gondolom, hogy sokszor hasznos lett volna, ha van egy külső szem, akivel át tudom beszélni a dilemmákat, például, hogy mennyi időt érdemes egy-egy pozícióban tölteni? Meddig érdemes mélyíteni egy funkciót és mikor időszerű és/vagy szükséges horizontálisan váltani? Hogyan kell tudatosan építkezni?
Mindig jó, ha van egy másik nézőpont is, aki olyan dimenziókat tud megvilágítani, amit te önmagad részére nem tudsz megadni, hisz a karrier tervezés egy folyamat, aminek nincs vége, mindig van egy újabb helyzet, amire tudatosan kell ránézni.
Nagyon szépen köszönöm Ági a beszélgetést és további sok sikert kívánok Neked!
Fűri Brigitta
karrier tanácsadó, mentálhigiénés szakember
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez