Kamaszkor - Komiszkor?
Avagy a serdülőkor pszichológiája. A serdülőkor az egyik legnehezebb időszak életünk folyamán. A kamasz még nem felnőtt, de már nem is gyerek, olykor szeretne komolyabb dolgokhoz fogni, de gyakran elrettenti a felelősségvállalás. Hangulata állandóan hullámzik, egyik percben jókedvű, másikban dühös vagy szomorú, ami nem csak őt, a környezetét is megviseli. Mit lehet tenni a kamaszkor megkönnyítésére?
Az a szülő, aki tisztában van vele, milyen nehézségekkel jár a serdülés, jobban tudja kezelni gyermekét. Serdülőkorban megváltozik a gyermek-szülő viszony, ami sok konfliktus forrása lehet. Egy szülő érezheti úgy, hogy gyermekének nincs többé szüksége rá, amit megfogalmazhat a gyerek hálátlanságának is, pedig egy átmeneti időszakról van szó, amit ha mindkét oldal (a szülők és a serdülő is) jól vészel át, a korábbi gyerek-felnőtt kapcsolatból kialakulhat egy erős felnőtt kapcsolat.
"Nem ismerek rá, sosem volt még ilyen! Nem tudok mit kezdeni vele! Mindenre nemet mond, semmi sem jó neki." - A serdülőkori dac hasonló a háromévesek dacához, csak a fejlődés most már egy magasabb szinten zajlik. A serdülőkori ellenállás gyakran annak következménye, hogy a kamaszban rengeteg változás indul be, amelyeket még ő maga sem tud jól kezelni. Tekintsük át a főbb biológiai, pszichológiai és szociológiai változásokat!
Biológiai változások: A kamaszkor hormonális kezdete, amelynek hatására beindulnak a testi változások, az első menstruáció ill. az első pollúció. Ez manapság egyre korábbi életszakaszban történik, a folyamat felgyorsult. A lelki igazodás azonban nehéz, hasonlóan, ahogy egy várandós nőnek hozzá kell szoknia testi változásaihoz, egy serdülő is rengeteg olyan testi változást él meg, ami rövid idő alatt megtörténik vele anélkül, hogy ő befolyásolni tudná. Kialakulnak a másodlagos nemi jellegek (szeméremszőrzet, szakáll, bajusz), megváltozik az alkat, lányoknál a mellek és a csípő által kerekded forma alakul ki, elindul a nőiesedés, a fiúknál megjelenik az ádámcsutka, izmosodni és mutálni kezdenek és mindkét nem esetében kifejezett a megnyúlás, a testmagasság hirtelen változása.
Pszichológiai változások: "Ki vagyok én? Mi a dolgom az életben?" A serdülő igazi útkereső. Egyik nap még a rock zenéért rajong, másik nap már utálja. Ítéletét nagyban befolyásolja a kortárscsoport, a szülők helyett az ő megítélésük lesz az első szempont. Ha a szülő tilt valamit, a serdülő annál inkább megteszi. Ennek oka természetes életkori sajátosság. A tizenéves legfontosabb feladata - ahhoz, hogy egészséges, önálló, felelősséget vállalni tudó, érett felnőtt váljék belőle - saját határainak megtalálása: mettől meddig terjed a saját énje, és honnan kezdődik a másik. Mi az, amit meg lehet tenni, és mi az, ami már sok. A szülő nehezen viselheti átmeneti elhanyagolásán túl azt is, hogy míg az óvodás, kisiskolás gyermek istenítette szüleit, a kamasz felismeri az anya és apa emberi tulajdonságát, hogy hibázhatnak, ők sem tökéletesek. Most már nem roppan bele ebbe, nem veszíti el a biztonságérzetét, elbírja, cserébe viszont gyakran szóvá is teszi. Ezzel együtt eltávolodik a szülőtől, nem igényel simogatást, nem igényel felügyeletet, sőt! Ugyanakkor az intimitás fontos marad számára, csak most már a vele egykorúakkal.
Szociológiai változások: A serdülőkori változások minőségét és mértékét befolyásolja a közeg (családi, iskolai, társadalmi) melyben a serdülő él. A régi korok számos beavatási rítussal segítették a fiatalt átjutni a felnőtté válás küszöbén, ma ez nagyban nehezített. Sokat tehet azonban a szülő, az iskola, a család: mindenekelőtt türelemre és szelíd megértésre van szükség. Ebben a korban megváltoznak az igények, elindul a szülőről való leválás folyamat. Ez manapság a tanulás kihúzódásával nehezített, mert nem ritka, hogy valaki 5 helyett 7-10 évig is egyetemre jár, másoddiplomázik, kutatómunkába kezd, kitolva az anyagi függetlenedés lehetőségét és egyben szorító kényszerét is. A szülőkről való érzelmi leválás azonban sürgetett, ami viszont az egzisztenciális leválás hiányában nem tud teljes mértékben megtörténni. Emellett a párkapcsolatok próbálgatásának ideje is elkezdődik, ami erős családi kötődések esetén ugyancsak nehéz. Sok serdülő vállal diákmunkát, hogy saját zsebpénzhez jusson, ami nagyban segíti a kezdődő önállóság érzésének kialakulását, s így a felnőtté válást. Kevés serdülőnek van lehetősége elköltözni otthonról, s míg a családban él, nem tud leválni.
A serdülőkor tinédzser korban kezdődik, és kihúzódhat akár a húszas évek végéig is. E hosszú idő alatt a kamasz és környezete számos krízist él át, melyek egyben fordulópontok és változást hoznak. A felnőtté válás további sajátosságaival folytatjuk cikksorozatunk következő részeiben.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez