Játszótéri küzdőtér
Beköszöntött a meleg. A gyermekkel egyre gyakrabban sétálunk, vagy épp cangázunk, motorozunk a játszótér felé. Valaki azért, mert a gyermek mozgásigényét a panellakás 7. emeletén nem bírja kihasználni, vagy épp a mai tömbházaknak épített kertes övezeti családi sorházak kicsiny kis 10 nm- es kertje szintén nem elégíti ki gyermekünk vágyait.
És vannak, akik csak azért, mert már jó lenne leülni arra a kispadra ott a homokozó szélén, a gyerek úgyis eljátszik egyedül, majd megvívja a saját kis csatáit, hiszen nem lehetünk mindig mellette, de anyának márpedig igenis kijár az a fél óra locsi-fecsi a másik utcában lakó barátnével. Be kell lássuk, a mai gyermekek és leginkább a felelőtlen szülők viselkedése mellett a játszóteret nem igazán kikapcsolódásra használjuk
Ha a játszótérre készülünk – tapasztalatlan anyukák figyelmébe ajánlom - a játszótéri móka helyett ma már sok esetben küzdőtéri csatára számíthatunk. Sokszor az a helyzet alakul ki, hogy nem a gyermekek, hanem a szülők vívnak csatát egy - egy eset után, mert félnek, hogy a másik gyermek tönkreteszi a játékaikat, így jobb ha oda sem adják, de előfordul az is, hogy az egyik anyuka rászól egy gyermekre – és ez a másik anyukának már nem tetszik. Ha mélyen magunkba nézünk, rájöhetünk, hogy mindannyian másért megyünk a játszótérre – persze szigorúan azon kívül, hogy a gyermek jól érezze magát.
Ha csupán megfigyelőként tekintünk a játszótéri szülőkre, akkor nagyjából három típust különíthetünk el:
Trécselős típus: ő az a típus, aki úgy érzi, végre kiszabadult egy kicsit otthonról, most nem kell a gyerekkel foglalkozni, úgyis leköti magát, végre egy jót beszélgethet a barátnővel. Nem foglalkozik azzal, ha más gyerek játékát kérdezés nélkül elveszi a gyermeke, ha rosszat csinál, nem megy oda hozzá, csak a kispadról messziről szemlél, néha odakiált a gyerekre, de ha a gyerek meg sem hallja, azzal sem foglalkozik, trécsel tovább. Képes akár hosszú órákon át is elüldögélni és beszélgetni.
Magának való típus: a gyermekével mindig egyedül játszik, nehezen barátkozik, távol tartja magát a többiektől, néha odamosolyog más gyermekre, vagy anyukára. Nem tölt el sok időt a játszón, inkább csak a lényegre fókuszál, a gyerek hintázzon, homokozzon, csúszdázzon, de amilyen hamar csak lehet, inkább menjenek tovább.
Nyitott típus: szívesen beszélget anyukákkal, jól érzi magát más társaságában, befogad új tagokat is a beszélgetésbe. Emellett kellő mennyiségben figyel a gyermekére, ha mást bánt ,következetesen elmagyarázza neki, miért csinált rosszat és megérteti a gyermekkel, miért kell elkérni mások játékait, mielőtt elvennénk. Nem tölt el túl kevés, de túl sok időt sem a játszótéren, az a fontos neki, hogy a gyermeke is jól érezze magát.
A gyermekek azok gyermekek! Az ő kis életükben lévő káoszt nekünk szülőknek kell irányítanunk! Mi vagyunk a támasz, a fal, amely megvéd és hárít, mi vagyunk nekik a minden! Neveljünk, ne neveltessünk! Próbáljunk meg odafigyelni társainkra, azokra a szülőkre és anyukákra, akik játszani és kikapcsolódni mennek a játszótérre, és nem ott szeretnék megvívni mindennapi csatájukat. Nem más anyukákkal és gyermekikkel szeretnének vitákba szállni, csak egyszerűen játszani!
Legyünk tekintettel egymásra és környezetünkre!
Mosolygóné D. Bernadett
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez