Isten éltessen Martin Scorsese!

Rendesen pofátlanság lenne nem megemlékeznem vitathatatlanul minden idők egyik legnagyobb rendezőjéről.

Aki annak ellenére, még inkább azzal együtt tudott mindannyiunk lelkiismerete lenni, hogy a társadalom legszélsőségesebb elemeit mutatta be nekünk kendőzetlenül. Martin Scorsese ma nyolcvan esztendeje látta meg a napvilágot.

Isten éltessen Martin Scorsese! - STYLENEWS - Kultúr-kitérő - martin scorsese,

Kép forrása: Pinterest

A minap írtam egy olyan filmjéről, ami annyira nem pörög közkincsként, ettől függetlenül mégis bitang jó cucc. Csak sorolni tudom a rengeteg, filmtörténeti jelentőségű alkotását. Dühöngő bika, Nagymenők, Casino, New York bandái, Aviátor, Viharsziget, Aljas utcák, Az ártatlanság kora, A Wall Street farkasa, Az ír. És az én nagy kedvencem tőle A tégla. Tudom, hogy a Szigorúan piszkos ügyek című hongkongi remekmű(vek) remake-je, de kit érdekel? Ez akkor is nagyon közel áll hozzám, és jobban szeretem, mint az eredetit, pedig az is pazar..

Sokszor feltűnik saját filmjeiben egy-egy rövidke pillanatra. A filmjein nőttem fel. Ő egy igazi, két lábon járó legenda. Egy igazi legenda. Géniusz. Olyan színész nincs, aki ne akarna akár ingyen is játszani a filmjeiben. Tuti, sokan fizetnének is érte. Bárcsak jutna neki még sokszor nyolcvan év, hogy alkosson a végtelenségig!

További irásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kántor István

Nem vagyok Krúdy. És Bukowski sem. Habár mindketten szerették a hagyományos és kissé avítt vendéglátóhelyek szolgáltatásait más és más korokban és földrajzi egységben, egy dolog mégis összeköti őket. Na jó, kettő. Az egyik, hogy mindkettejüket szeretem. A másik, hogy vákuumszerűen magába rántó egyszerűséggel és mélységgel élték meg a zsigerien emberit, és ugyanígy adták is vissza. Ilyen vagyok én is. Néha karcos, olykor kicsit gyermeki, máskor talán keményebb. Ez mind igaz rám. És hogy mit fogok közölni, majd adja a stílust. De egy bizonyos: a véleményemet, gondolataimat nem szándékozom megfeleltetni valami előre gyártott elvárás-halmaznak. Írok filmajánlót, gyerekkori sztorikat, vagy csak reakciókat a körülöttem veszett zajjal dübörgő világ hangjaira. Férfi vagyok. Közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz. És közelebb az éghez, mint a földhöz. És amíg vannak szárnyaim, egy-két lehulló tollamat a tintába mártom...