Instant szerelem
A szakításom után a vigasztaló szavak tengerében fel-fel bukkant egy bűvös szó, ami úgy hangzik Tinder. Kétkedve szemléltem a rám szegezett baráti tekinteteket; ők engem, én őket nem értettem. Annyira nagy a baj velem, hogy online kellene új párkapcsolatot keresnem? Vagy a mai világban az instant kávét szürcsölve már az ismerkedésre is mindenki instant megoldást keres?
Mindig ellene voltam a társkereső hirdetéseknek, mert hiszek a sorszerű találkozásokban és az igaz szerelemben. Konzervatív szemléletem akkor sem fog meginogni, ha már minden barátom fent lesz a Tinderen. Egyrészt mert bízok magamban annyira, hogy tudom, hogy applikációk nélkül is mindig lesz egy férfi, aki engem akar. Másrészt, mert ha mégsem így lesz, akkor sem sietek sehova.
Nem szeretnék tinderes portéka lenni, egy csinos, kiretusált arc, akit strigula vadászok jobbra-balra húzogatnak. Sok barátnőm van, akik a mai napig online próbálkoznak, ismerkednek, randevúznak, de egyvalami sosem változik: rendszeresen csalódnak. A legtöbb nő nem azért tölti le az alkalmazást, mert jó mókának tartja, hanem mert néhány sikertelen pasivadászat után kétségbeesésében az elismerést hajszolja. Na meg, mert mindenki csinálja.
A Tinderen garázdálkodó férfiak többsége azonban nem az igaz szerelmet keresi, sokkal inkább a gyönyörű, önbizalomhiányos, sebezhető lányokat, akik pár kedves szó után pikk-pakk az ágyukba bújnak. A másik tapasztalat, melyet tinderezős (el sem hiszem, hogy már igeként is használjuk!) barátnőim meséltek, hogy folyamatosan kamuzással szembesülnek.
Először is a képen görög istenként pózoló férfi vagy nagyon nem görög isten; vagy ha valóban az, akkor hazugságaival azonnal behálóz téged. Majd jön az újabb pofára esés és a növekvő bizonytalanság, mert „engem minden pasi csak kihasznál”. Nem használna ki, ha nem hagynád. Hova tűnt az udvarlás, a hódítás és a küzdelem? Lányok, miért adjátok ilyen olcsón a testetek, lelketek?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez