Ingyen LSD-Trip a könyvesboltban?

Persze csak fikció, de nagyon jó könyv...

Amolyan utazás, mint mondjuk valójában nem tudom mi, hiszen a sorok írója (vagyis jómagam) soha nem élt semmilyen kábítószerrel, mégis gyorsolvasóként tisztában van vele, hogy milyen lehet, amikor ezerszeres sebességgel száguld a világ. A Szigorúan bizalmas is hatalmas film volt, meg könyv, meg minden. Olyan tanulság, amilyenre illik odafigyelni, de talán tényleg a sodró lendület a lényeg. A Fehér Jazz többszörösen is mocskos, és nem feltétlenül úgy, ahogyan azt bárki elképzeli. Gyomorösszeugrásra szinte idő sincs, mert azonnal betalál és azokat is sodorja, akik csak hatvanoldalperóra sebességgel haladnak a végzetükbe. Mert itt úgy van sztori, hogy valójában semmi sincsen, csak ide-oda kapkodás, és a végén mégis összeáll minden, hogy azután természetesen essen szét, ahogyan az alvilágban az egész nagyvilágon megszokott.

Persze Ellroytól nem áll távol a címben említett ingyen dealerség, mégis jól járunk, mert úgy leszünk függők, hogy legalább tiszták maradunk, és a sötétséget meghagyjuk a regény szereplőinek. Ott nincsen tiszta hang, hiába is próbálnánk keresgélni. A szaxofon szól, a vér folyik, és még minden, amitől a belünk forog, és ami abban a mocskos világban mégis természetes, mert valamiért olyannak is lennie kell, ahol soha nem derül ki az ég.

De legalább a végén öszeáll a mozaik, igaz nem biztos, hogy van kiút, illetve egészen biztosan nincsen, azért lelassítva is érdemes lenne megnézni, mert az átlagember nem ehhez a tempóhoz szokott.

Dehát a jazz sodor.

Azért szeretjük.

Jó kis könyv.

Gyorsolvasóknak ajánlott!

Bokros László

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!