Ilyen volt a kollégiumi élet a 80-as években
„Lennék az idő, ki megáll, vagy csak tegyünk, úgy mint rég.” – szól a Hősök és Diaz közös számában (Rég láttalak). Nos, az idő nem áll meg egyetlen pillanatra sem, és ezzel együtt minden változik. Manapság táblagépeken írnak dolgozatot, okos telefonokon kommunikálnak szüleikkel a fiatalok, és otthon töltik le a legújabb filmeket. A nyolcvanas években azonban igencsak más volt a helyzet a kollégiumokban élő fiatalok körében. Hogy éltek ők akkor? Íme, néhány, ma már retronak számító alappillér.
1. A komplett „számítógépes” felszerelés elfoglalta az egész asztalt.
2. A házi dolgozatokat úgy kellett megírniuk a tanulóknak, hogy későbbi korrekcióra nem volt lehetőség, amennyiben helyesírási hibát, vagy véletlenül kihagyást ejtettek. Így ha egyetlen szó hiányzott a munkában, vagy egyéb hiba csúszott az irományba, az egész oldalt újra kellett gépelniük.
3. Ha a tablet nem is, de a selfie már akkor is létezett. A fotót persze laborban hívatták elő.
4. Egy szoba minden lakója egyetlen telefonon beszélgethetett az otthoniakkal, ráadásul a többiekkel hallótávolságon belül. Ekkor még nem volt ennyire titkos, zárt magánéletre lehetőség, mint manapság.
5. A telefonszámokat, és címeket telefonkönyvben keresték ki. Ha unatkoztak, megnézték, hányan élnek még ugyanolyan néven, mint ők…
6. Ha mégis el akartak vonulni a szobatársak elől, vagy nem volt a szobában közös telefon, akkor fülkéből szóltak haza. Ennek érdekében mindig volt náluk egy kis aprópénz.
7. A csíntevéseknek igazi csapatépítő jellege volt. Persze, akkoriban nem a közösségi oldalakra posztoltak vicces dolgokat egymás nevében…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez