Így változik meg a randizás is harminc felett
Meglepően felemelő tud lenni, ha már nem kell a szokásos játékokba bonyolódni, a felesleges tiszteletköröket lefutva. Azonban nem ez az egyetlen király dolog abban, ha az ember elmúlik harminc.
Ha elmúltál harminc, akkor nagy valószínűséggel már túljutottál olyan pontokon, amiket már nem veszel újra és újra magadra. Már nincs időd és energiád azon agyalni, hogy kibogozd a megfejthetetlen hideg-meleg üzenetváltásokat, hanem inkább lelépsz, ha valami nem stimmel. És mi vár még rád, ha már átverekedted magad pár szar kapcsolaton?
Az életkorod már nem csak húsz és mókakacagás. A fiatal lányokat gyakran egyáltalán nem veszik barátnő alapanyagként figyelembe, hiszen sok pasi úgy gondolja, hogy ilyen fiatalon az ember úgysem vágyik komoly kapcsolatra, de a szex anélkül is belefér, hogy komoly szándékkal nyitnánk a másik felé. Ha elmúltál harminc, akkor kevesebb eséllyel találnak be azzal a szöveggel, hogy csak érezzük jól magunk picit, vagy ha mégis, akkor már tisztában vagy vele, hogy ez a dolog pont ennyit ér és semmivel sem többet.
Nem, nem lesz belőle komoly kapcsolat még akkor sem, ha van nála fogkeféd. Más lánynak is van, hidd el.
Harminc felett már nem futsz feleslegesen egy érzelmileg elérhetetlen ember után, hiszen a receptoraid rögtön csipogni kezdenek, ha felismered, hogy ő csak egy kisfiú férfi bőrbe bújva. Megint.
Már nem kell arra várnod, hogy „meglássátok, mi történik”. Már nem csak lógtok együtt. Nem hangoztatod azt a szöveget, amikor a barátnőidnek mesélsz, hogy „ teljesen normális, hogy nem tudjuk pontosan mi van köztünk, hiszen ez még csak a 323. randink”, amire ők azt felelik, hogy „oh, teljesen így van, adj időt neki!”. Mert már nem erre vágysz.
Ha csak szórakozni akarsz, kötöttségek nélkül, azt beismered magadnak és nem kezdesz el történeteket kitalálni, hogy majd egyszer úgyis összejöttök. Már helyükön tudok kezelni a helyzeteket és az embereket, tudod, hogy mi hova vezet.
Harminc felett már teljesen természetes azt mondani, hogy komoly kapcsolatot keresel, gyerekre vágysz és családot szeretnél alapítani pár éven belül. Ugyanis ennek ez a rendje. Míg huszonévesen azt se merted kimondani, hogy többre vágysz heti egy találkánál, mire elmúlsz harminc valószínűleg már nincs kedved játszmázni és arra várni, hogy mégis mikor dob rád a másik egy üzenetet, a péntek esti találkával kapcsolatban két órával azelőtt, mire elvárja, hogy ott legyél.
Ha mégis ilyet tesz, már nem kezdesz el stresszgombóccá alakulni, azt sipákolva, hogy „mit vegyek fel?”, hiszen tudod, hogy gyermekeid leendő apja valószínűleg nem sírva röhögős emojikkal kommunikál, és nem tűnik el napokra.
Harminc éves korodra már többet vársz el egy embertől annál, hogy „ja most nincs munkám, de nem gáz, mert anyámék küldik a pénzt minden hónapban.” Már olyan embert keresel magad mellé, akinek vannak céljai és tart is valahol az életben.
Rájössz, hogy teljesen rendben van, hogy már az első randi után tudod, hogy nem ez, amit akarsz, hogy tudod, mire van szükséged és nincs kedved lejjebb adni az elvárásaidból.
És ez teljesen rendben van.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez