Kicsit sikerhajhász címet próbáltam adni a Kugáról szóló cikkemnek, mert biztos vagyok benne, hogy minimum egy-két környezetvédő már csak azért fogja tovább olvasni a soraimat, mert a gonosz megtestesítőjét, a dízelt, egy cikkben mertem említeni az Isteni csodával, amely minimum a Föld nevű bolygó, de egyes források szerint a teljes Univerzum megmentéséért jött létre, a hybriddel. Talán azért teszem mindezt, mert roppant bátor vagyok, amelyet például az is bizonyít, hogy nem hordok maszkot, ha egyedül utazom egy kocsiban (sőt, még a párom társaságában sem).

A rengeteg karantén árthatott meg, vagy a home office túladagolás, így az autó tesztelésekor minduntalan régi emlékek törtek elő belőlem. Eszembe jutott a Peugeot egyik komoly zsákutcája a jónak induló, ám végül is semmire nem való Peugeot RXH, a hybrid-dízel, amelynek talán a kombisága ellenére és ezzel párhuzamosan az értelmezhetetlenül pici csomagtartója mellet a legnagyobb gondja az volt, hogy bődült sokat fogyasztott, kb. 9-10 litert. Amikor azt vezettem jutottam arra, hogy ilyen keverék valószínűleg sosem lesz többet.
Aztán mi tesz Isten, eltelik 8 év és a Ford újra értelmezése alapján születik egy hasonló jármű, amely nagyjából az összes, imént említett hibát kiküszöböli és egy szabad szemmel is jól látható célcsoport részére kínál környezetbarát, gazdaságos és kiváló alternatívát.

Őszintén bevallom, hogy első találkozásom a Kugával nem telt felhőtlenül. Ekkor ugyanis a PHEV (plug-in hybrid) változatot teszteltem és valahogy úgy alakult, hogy leragadtam az áránál. Tudom ez hiba volt, mea culpa, mert így a tulajdonságait kizárólag ebből a szempontból vizsgáltam.
Egyszer egy étteremben (akkor még nyitva voltak ilyen intézmények, szóval nem most történt), azt olvastam az étlapon, hogy ha múltkor rosszat ettél, gyere el újra, kétszer nem főzhet rosszat a szakács. Ezért külön örülök, hogy másodszorra nem mondtam nemet a Kugára, mert ebbe a változatába szinte szerelmes lettem. És mondja valaki ezentúl, hogy a meghajtás nem számít…

Az előző gondolatok közül muszáj kifejteni egy pontot, ez pedig a célcsoport, akinek ezt az autót szánták. Kik is ezek a kedves emberek? Sajnos – és itt szívesen beleállok bárkivel egy vitába, aki nem ért velem egyet – hiába a sok-sok törekvés és modern technológia, na meg a mérhetetlen mennyiségben kibányászott lítium, azok számára, akik a megtett kilométereik jelentős többségét autópályán teszik meg, amelyből több van 45-50 ezernél évente, egyszerűen nincsen gazdaságosabb meghajtási módszer a dízelnél. Nem csak azért gazdaságos, mert a pénztárcára a legkevésbé hat, hanem azért is, mert szilárd véleményem, hogy a kőolaj termelés, finomítás is ökológia lábnyomot hagy, így, ha kevesebb üzemanyagot fogyasztunk, az a teljes felhasználási láncot figyelembe véve, kedvezőbb kell, hogy legyen. Ilyen felhasználásból pedig nem kevés van világszerte. A fenti gondolatsorra pedig az egyetlen megoldás, ha reformáljuk, de minimum a meglévő eszköztár segítségével alkotunk a dízel közlekedésre is egy megfelelő alternatívát.
Pont ezért tisztelem egyébként a Peugeot-t, mert úttörő módon próbálkozott, de a magas labdát végül a Ford csapta le. Így született a mild-hybrid Kuga.

Igen, a megoldást ugyanis nem az, hogy teletömjük akkumulátorra az autó összes zegét-zugát, csupán annyit teszünk bele, amely a városi közlekedés számára jelent egy-két lélegzetvétellel kevesebb CO₂-t, komfortosabbá tesszük a start/stop rendszert és az autó indulását. Mivel az elképzelés, hogy a hosszútávú utazások kedvezőbbek legyenek, ezért tisztán elektromos közlekedésre nem akarjuk sarkallni az egyébként kategóriáján belül termetes méretűre - 4,6m hosszú és 2m széles - alkotott Kugát.

Amitől ez az autó ezzel a motorizáltsággal zseniális, az a fogyasztása. Autópályás túlsúllyal, vegyes használat mellet 5,8 literes fogyasztással jártunk vele a tesztidőszak alatt. Az 1995 köbcentis erőforrás a 370Nm-es nyomatéknak köszönhetően rendkívül dinamikusan mozgatja az 1600kg-ot is meghaladó gépkocsit. Kifejezetten kényelmes vele a hosszútávú utazás.
Az ST-Line X felszereltség rendkívül gazdag, gyakorlatilag minden és még annál is több kiegészítő és extra tartozék szerepelt a tesztautónk listáján. Az ST-line felszereltség sportos hangulata külső jegyekben és a belső térben is látható volt. A Kuga front részének hűtőmaszkja fényes fekete színezést kapott, amely nagyon jól állt neki és tovább növelték a Porsche hangulatú első fényszórók által amúgy is maszkulin, dinamikus megjelenését a kocsinak. Szintén fokozzák a sportos megjelenést a fekete ablakkeretek és a felni matt ezüst színe.   

A belső hangulat is határozottan sportos ebben a felszereltségben. Természetesen krómozott küszöb van az ajtókon ST-Line felirattal. Piros cérnavarrással borított bőrfelületek az ajtókon, üléseken és az alul lecsapott ívű kormányon. A térérzet gigantikus, ahogy a Fordtól megszokhattuk, egy kategóriával nagyobb autókkal összemérhető módon. A tágas tér nemcsak az elő ülésen helyet foglalók kiváltsága. Hátul is kényelmesen elfér három felnőtt kompromisszumok nélkül és még a csomagtartónak is maradt több mint 600 liter.

A műszerfal, illetve a középkonzolon elhelyezett infotainement rendszer teljesen digitális. Utóbbi kezelése egyáltalán nem okozott problémát, gyorsan és könnyen megtalálható mindenféle funkció. Ami számomra negatív volt, hogy kicsit túl sok gomb, kezelő és kapcsoló volt elhelyezve a vezető előtt. Elrendezésükkel nincsen probléma, logikus a felépítés, egyszerűen csak túl sok volt a fény és a gomb a mostani autótervezési divathoz képest.

A belső anyagok használata vegyes képet mutat. Az említett bőrözött, varrott felületek kifejezetten jó minőségűek, vannak ezenkívül puha és kemény anyagok felváltva. Összességében nem rossz a helyzet, sőt, de az ajtóra és a középkonzol váltó és könyöklő közötti területére én többet költöttem volna a Ford helyében. Az ajtó teljes alsó fele és az imént említett terület ugyanis meglehetősen puritán anyagokat tartalmaz a teljes összképhez képest, amely magas színvonalú.

Külön érdemes megemlíteni a Kuga futóművét, amely nagyon jól passzol az teljes karakterisztikához. Pont annyira kemény, hogy már sportosnak érezhetjük a vezetést, de nem üt/koppan, ha egy apró kátyúba, úthibába, fekvőrendőrre hajtunk. Kimondottan jól van hangolva.

Összeségében tehát az új Kuga személyében olyan SUV jelent meg a piacon, amely választ és megoldást ad olyan autóhasználati problémára, amely nem kizárólag, illetve főleg nem városi autóhasználat során jelentkezik. Pont ezért biztos vagyok benne, hogy más autógyártó kínálatában is hamarosan meg fog jelenni hasonló megoldás. De arra mindenki emlékezni fog, hogy a Ford volt az első.

• Ford Kuga 2.0 EcoBlue mHEV ST-Line teszt ford kuga 2020 ford kuga dízel MHEV teszt ford kuga EcoBlue teszt Ford SUV teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!