Hurrá, itt a szeptember
Kevesen érzünk így nyár végén. Legtöbbünkben bekapcsolnak gyerekkori érzéseink, és csak nyújtanánk az augusztust a végtelenségig. Marasztalnánk még a jó időt, a világos reggeleket, a lustálkodást, a gondtalan napokat.
Ennek az időszaknak most a végéhez közeledünk, jobban tesszük, ha veszünk egy mély levegőt és előre tekintünk. A szeptember nekünk – iskolás gyerekek szüleinek – új időszámítás. Bizony átgondoltabb, pontosabb, rendezettebb időszak következik. Jobb megbékélni ezzel, és a jó oldalát látva segíteni gyermekeinket az iskolakezdésben. Sokat segít, ha már augusztus utolsó napjaiban kezdünk alakítani a napirenden. Korábban lefeküdni és időben felkelni már fél siker. A tanszerek beszerzése sok családban utolsó pillanatra marad. Rohangálás az átláthatatlan sorok között a nagy áruházakban, a hatalmas kínálatból pont megfelelőt kiválasztani, idegesítő a legtöbb szülő számára. Érdemes kisebb boltokban beszerezni a felszerelést. Jó néhány családias hangulatú helyen segítenek összeválogatni az adott osztályhoz szükséges eszközöket. Fontos, hogy a diákoknak tetszenek az írószerek, füzetek, hiszen ezen túl ők ezeket nap, mint nap használják. Szívesebben veszik kézbe azt a tollat, ceruzát, füzetet, amit ők választottak. Ha kedves a szívüknek, jobban értékelik, vigyázzák ezeket a tárgyakat. Az oviból elballagó apróságok többsége lelkesen készül az iskolába a nagyok közé. Az iskola számukra pozitív jelkép. Alig várják, hogy belépjenek a betűk, számok, hangjegyek birodalmába. Ez a kezdeti lelkesedés az évek múlásával általában csökken. Viszont erősödik a közösséghez fűződő ragaszkodás. A nyár utáni viszontlátás öröme, az újabb élmények szerzésének lehetősége segíti a tanévkezdésben a kisdiákokat. Vegyük észre szülőként, hogy mi az, ami lelkesíti gyermekünket az iskolával kapcsolatosan: A tanító néni kedvessége, a tudásvágy, az apró csínytevések, a szünetben együtt labdázás. Hangsúlyozzuk ezeket, és elevenítsük fel együtt az előző évek pozitív eseményeit, humoros történeteit. Semmiképp ne fenyegetőzzünk az iskolával, és a tanárokkal: A „na majd ott gatyába ráznak téged fiam” – és az ehhez hasonló mondatok csak nehezebbé teszik a család hétköznapjait. És ami a legfontosabb: Érezze a gyermekünk, hogy vele vagyunk, hogy nekünk bármit elmondhat. Ne kelljen titkolnia a rossz jegyeket, ne kelljen rettegnie a haragunktól, ha mégsem menne minden, mint a karikacsapás! Jusson eszünkbe, hogy mi is voltunk diákok.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez