Hujber: Negyvenen vagyok
Hamarosan színpadra kerül a Hujber Ferenc életét feldolgozó - első hazai - One-Man-Show, Hujber Ferenc előadásában. A műfaj a Broadway színpadain egy régóta ismert forma, itthon még egy fehér folt a színházi palettán. Monológ, stand up? Mindkettő és egyik sem.
Életének legizgalmasabb és egyben legnehezebb szerepére készül Hujber Ferenc: viharos, hullámokkal teli élete kerül színpadra, saját előadásában. “Születésről, gyerekkorról, főiskolai évekről, karrierről, a londoni kalandról, bulvárszereplésekről, megcsúszásokról, családi zűrzavarokról, sikerekről, összeomlásról, majd az újrakezdésről” - mondja a főhős, aki nem csupán önmagát, de az eddigi életének sorfordító karaktereit is egymaga, saját színészi kelléktárára hagyatkozva alakítja.
A Negyvenen vagyok sajtónyilvános próbáján bepillantást nyerhettünk az előadás két jelenetébe, és abban már most biztosak lehetünk, hogy Hujber, a tőle megszokott módon, kendőzetlenül őszinte lesz, és a darab kozmetikázás nélkül, kőkeményen tolja az arcunkba a valóságot, a színész életének legsötétebb pillanatait. Vígjáték, ami mellbevágóan komoly témákat feszeget. Ferit szemmel láthatólag megviseli a próbafolyamat, hiszen felszínre hozza az elmúlt évek összes problémáját és ballépését, melyek miatt saját bevallása szerint rengeteg embernek okozott fájdalmat és tartozott bocsánatkéréssel.
Krajnyik Cinti: Magadnak megbocsájtottál?
Hujber Feri: Azt gondolom, hogy jó úton haladok.
K.C.: Mennyire kavart fel a próbafolyamat? Gondolom ez nem úgy zajlik, hogy a próba után kisétálsz, és felszabadultan jössz-mész, éled tovább az életed.
H.F.: Nagyon. Elképesztően. Elmondhatatlan, hogy mennyire. Még várok egy összeomlás-szerűséget egy héten belül, mert pokoli nehéz, de aztán fel fogok állni belőle.
K.C.: Nem féltél, amikor belevágtatok?
H.F.: Most is félek. Rettegek. Halálosan, megmondom őszintén.
K.C.: A sajtótájékoztatón említetted, hogy ezt a darabot egyfajta lezárásnak tekinted, szeretnéd, ha ez lenne a korábbi életed befejezése. Ezután hogyan tovább?
H.F.: Jó lenne szép lassan befejezni ezt a pályát. Erről beszéltünk a feleségemmel. Ha meggyógyulok, akkor jó lenne valamilyen civil foglalkozásra váltani.
K.C.: Ott fogod tudni hagyni a színészkedést?
H.F.: Azt gondolom, hogy igen. Amikor Londonban éltem, 3 évig nem is gondoltam erre a szakmára, és egyáltalán nem is hiányzott.
K.C.: Aztán?
H.F.: Aztán ismét kiderült, hogy ezzel nagyon jó pénzt lehet keresni, csak ennek nagyon komoly ára volt. Abba, hogy mi most Szentendrén élünk egy házban, én szó szerint belehaltam.
K.C.: Nem fájna ezt az egészet félretenni, és ezzel a tehetséggel háttérbe vonulni?
H.F.: Nézd, ha munkáknak meg kell találniuk, akkor meg fognak. Nem tartom kizártnak, hogy filmezzek például. De azt nem csinálnám újra, hogy havi 17 előadást vállalok. Ez egy színészt megöl, felemészt. Nem tudsz feltöltődni. Már nem tudom elképzelni, hogy életvitelszerűen színházzal foglalkozzak. Ezer százalékig biztos lehetsz benne, hogy hatvanévesen nem egy színháznak a büféjében fogunk beszélgetni. Hacsak nem nézőként találsz ott.
A Negyvenen vagyok című előadás november 25-én kerül színpadra, a Millenárison.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez