Honnan tudjuk mikor kapunk zöld jelzést a másiktól a következő lépésre?
Társkeresés közben mind ismerjük azokat a fránya lobogó red és green flageket. Elszántan lessük, hogy mi a másikban a teljesen elrettentő vagy épp bombasztikusan vonzó. No, de ha átléptük az első akadályokat és elkezdődik az ismerkedés, a találkozások sora. Honnan tudja a másik, hogy zöld jelzést kap a következő lépésre?
A mai világunkban rengeteg minden változott, fejlődött körülöttünk jó és rossz irányba, amik hatással voltak a társas kapcsolataink kialakítására. Akarva akaratlanul alakult át az ismerkedés folyamata, az udvarlás hagyománya és a szétválás kommunikációja. Akik ma a társkeresés rögös útjain bandukolnak, korosztálytól függetlenül, mind a változó világ következményeit szenvedik. „A mi időnkben még máshogy volt”. Hányszor hallottuk manapság ezt a mondatot. Valóban rengeteg minden változott, az ismerkedési formák, a kommunikációs lehetőségek, a nemekre jellemző tulajdonságok felcserélődése. A legnagyobb problémát mégis az jelenti - az eddigi tapasztalataim alapján- hogy nem látjuk el kellő információval a másikat, hogy hogyan is működünk mi ebben az új világban.
Az ember alapvetően nehezen beszél az érzéseiről, hát még akkor, amikor egy idegent próbál megismerni. Valljuk be, nem szokásunk kimondani konkrétan, hogy mire vágyunk, vagy legalábbis egy kezünkön meg tudnánk számolni.
Az ismerkedés elején mindkét fél tanácstalan a másik igényeit illetően és fürkészi a másik által adott jeleket, hogy mit szabad és mit nem.
Ebben az egy dologban nem változtunk. Hogyha kétségeid vannak, hogy tetszel-e a másiknak. Hölgyeim! Ha elhív titeket randizni, biztos, hogy szimpatikusnak talál és meg akar ismerni. Uraim, ha igent mond a találkozóra, az már a kölcsönös érdeklődés jele.
A találkozók alkalmával pedig nyugodtan bízzunk ösztöneinkben, figyeljünk a másikra, mert a piros és zöld lámpákat mindkét fél kapcsolgatja.
A nő mindig jelezni fogja akarva akaratlanul, hogy tetszik neki a férfi, aki olyan szemfüles, hogy ezeket észreveszi és cselekszik. Ha két megfelelő ember találkozik nincsenek kérdések és minden úgy fog történni, ahogy történnie kell. Még ha sablonosan is hangzik.
Az apróságok, mint a véletlen vállérintések. Egy ott felejtett térd a másik térdének közelében. Egy véletlen kézfogás séta közben. Egy átkarolás az esernyő alatt. Egy mosoly a közös viccekre. Egy átbeszélgetett éjszaka. Az apró gesztusok, amik kitűnnek a többi közül. Egy ölelés búcsúzáskor. Az újabb randi meghívás elfogadása. Majd egy újabb találkozóé. Az első csók viszonzása. Ezek mind-mind annak a bizonyítékai, hogy a két fél egymásra vágyik, szeret a másikkal időt tölteni és szívesen megismételné. Örömmel megy bele a következő találkozó lehetőségébe és szervezésébe.
Ezeket a jelzéseket semmilyen változó világ nem tudja kipusztítani belőlünk. Ha tényleg a megfelelő ember mellé kerülünk, nincsen olyan kérdés, hogy mi miért történik és vajon mi mit jelent. Nem kell elemezgetnünk a kimondott gondolatokat, mert minden a helyén van és teljesen természetes, hogy annak a két embernek az élete össze kellett fonódjon abban a pillanatban, amikor találkoztak. Legyen az online, a buszon, a könyvtárban vagy a plázában.
Akkor már mindennek lesz értelme. Az eddig felmerült kérdések megválaszolt státuszba kerülnek. Hirtelen az összes színű lámpát felismerjük, így szótár nélkül tudjuk, hogy melyik mit jelent.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez